Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gergely Ferenc: A Jehova Tanúi vallási közösség és a pártállam viszonya (1950-1970)
A Jehova Tanúi vallási közösség és a pártállam viszonya (1950-1970) 99 Amire vállalkozunk Mi az 1950 és 1965 közötti jehovisták elleni politikai perek bemutatásán keresztül kívánjuk ábrázolni a pártállam és a Jehova Tanúi vallási közösség viszonyának alakulását. Az odáig vezető utat, a már említetteken kívül, csak néhány adattal tudjuk jelezni. A „szekták” 1939-es betiltása idején kapott megbízást Kon- rád János a közösség egyik régi, kipróbált tagja a főváros és környékének vezetésén túl, országos szolgai feladatok ellátására. A közösség tagjai elleni erőszakot, a hadbírósági eljárásokat, halálos ítéleteket, életfogytig szóló börtönbüntetéseket, halál- és munkatáborokba (például a hírhedt bori lágerbe) hurcolásokat nem tudta, nem tudták megakadályozni. A Jehova Tanúi ezekben a vészterhes időkben osztoztak a zsidók, a kommunisták, a szociáldemokraták, a liberálisok, általában az antifasiszták sorsában. Valamennyi „szekta” üldöztetése és a háború menetében bekövetkező 1943. évi fordulat közelebb hozta őket egymáshoz. „Az 1943. október hava óta közöttünk fennálló baráti kötelék megerősítésére - olvasható egy 1944. október 5-én kelt jegyzőkönyvben - magunk között szoros és szerves evangéliumi alapon álló kapcsolatot tartunk, amelynek célja hazánkban a lelki- ismereti szabadság és a vallás szabad gyakorlásának védelmezése és előmozdítása.” Ez a tömörülés működött 1950-ig Magyarországi Szabadegyházak Szövetsége (MSzSz) néven, a megszálló szovjet hadsereg vezetésének, a budapesti Nemzeti Bizottságnak és bizonyos kormányszerveknek (például a kultuszminisztériumnak), valamint demokratikus politikai pártoknak támogatását keresve, felhasználva.23 Ezekben az években lehetőséget kaptak hitük megvallására és terjesztésére, lap kiadására, nemzetközi kapcsolataik fenntartására (a svájci központon keresztül New Yorkkal), anyagi bázisuk törvényes erősítésére, kezelésére. A működésükhöz szükséges engedély megszerzése nem ütközött akadályba. Konrád országszolgai megbízását a New York-i Vezető Testület (Világ Központi Hivatal) 1945-ben vagy 1946-ban írásban is megerősítette. Az általa irányított hazai, növekvő létszámú és egyre szervezettebb közösség, feltehetően2-' a Vezető Testület utasítására nem lett tagja sem az 1943-ban életre hívott MSzSz-nek, sem pedig a belpolitikai fordulat után megalakított Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának, melyet a pártállami vezetés egyházpolitikája fenntartás nélküli kiszolgálójának szánt.23 A törvényes működés végének közeledtét jelezte 1948-ban az Őrtorony c. újság betiltása. A döntő fordulathoz a koreai háború (1950-1953) adta a nemzetközi hátteret. Az amerikai „imperialisták” agressziójával szemben a Szovjetunió és szövetségesei világméretű „békeharcot” hirdettek, szerveztek és irányítottak, s ebből a szocializmust építő Magyar Népköztársaság sem maradhatott ki. A kétkedők és ellenzők közé tartoztak (főként) a katolikus papok és a jehovisták. A sajtó, amely ekkorra már kizárólag megbízható és szigorúan * 25 A hivatkozott jegyzőkönyveket a Magyarországi Metodista Egyház Levéltárában őrzik. Hozzáférhető a Kisegyház-kutató Egyesület honlapján: www.kisegyhazkutato.hu Az ökumenére vonatkozó jehovista álláspont ismeretében feltételezzük, hogy távol- maradásuknak ez, továbbá a Központ tiltása lehetett az oka. 25 Egyetlen adatunk árulkodik arról a bomlasztási folyamatról, melynek eredményességét a hatóságok igy könyvelték el: 1959-ig végre sikerült megtörni a reakciós vezetők egységét.
