Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gergely Ferenc: A Jehova Tanúi vallási közösség és a pártállam viszonya (1950-1970)
100 Egyháztörténeti Szemle XII1/3 (2012) ellenőrzött orgánumokból és munkatársakból állt, cikkek özönével ostorozta a stockholmi békefelhívás aláírását megtagadókat és általában a papi reakciót, valamint az ellenség szekerét toló jehovistákat.26 Ebben a kiélezett nemzetközi helyzetben a katonakönyv átvételének, a fegyveres katonai szolgálatnak, a békefelhívás aláírásának, békekölcsön jegyzésének megtagadása a szocializmus ügyének elárulását jelentette. „Vesszen a reakció” Az általános támadás megkezdését Révai Józsefnek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülésén elmondott beszéde jelentette, amelyet a Szabad Nép „Harc a klerikális reakció ellen” címmel közölt.2? Ebben az egyházi reakciót az imperializmus agitátoraiként emlegette. Szerinte - a párt vezetése szerint — „az adventista, jehovista, baptista és egyéb szekták vezetői legtöbb esetben az amerikai imperializmus szolgálatában állnak, mint imperialista propagandaszervek”. Az erélyes védekezés szükségessége még élesebben veti fel, mint eddig a klerikális reakció befolyása felszámolását. A megbélyegzés, a nyilvánvaló megosztási szándék és a „felszámolás” fogalom használata, valamint a külföldi sajtóban megjelent hírek a szomszédos népi demokráciák némelyikében megindított, lezajlott szektavezetők elleni perekről indokolta Konrád Jánosék felkészülését esetleges letartóztatásuk esetére. A veszélyeztetett személyek - ezt több per adatai bizonyítják - állandóan készenlétben tartották a fogdában, börtönben nélkülözhetetlen „tisztasági-egészségügyi” csomagjukat.28 Nem kellett soká várniuk, a Hatóság 1950 novemberétől 1964. augusztus 28-29-ig az országos vezető, vezetés ellen öt alkalommal folytatott nyomozást, háromszor pedig bírósági eljárást kezdeményezett: 1950-51-ben, 1953-ban, 1955-ben, 1961-ben és 1964-ben. Az 1953-ban bíróság elé áhítottakat két csoportba osztva ítélték el.29 Az eljárássorozat kezdő pontját az 1950. december 7-én keltezett, tizenhárom vezető őrizetbe vételi javaslata, a „végpontját” pedig az 1964. augusztus végén többeknek - elsősorban Konrád Jánosnak - kiosztott rendőrhatósági figyelmeztetés jelentette. Nagyon keveset tudunk a szekták, így a Jehova Tanúi tagságáról. Azok az utalások, amelyek irodalmi művekben, szociográfiákban, publicisztikában szerepelnek, nem adnak választ a mozgalom magyarországi megjelenéséről, elteijedésének üteméről, a gyülekezetek területi megoszlásáról és annak alakulásáról, a „tanúk” (megmerítkezettek) szociális összetételéről, ennek esetleges változásairól térben és időben, anyagi helyzetükről stb. Ezért közöljük azokat az adatokat, amelyek - talán a módszeresség legele26 Szabad Nép, 1950. május 19. 7. p.; május 21.11. p.; május 26. 2., 7. p., június 1. 5. p.; június 3.7. p. 27 Szabad Nép, 1950. június 6. 3. p.; Béke es Szabadság, 1950. július 7. (Utóbbi sajtótermék kimondottan a „békeharc” jegyében fogant, annak volt fenntartás nélküli harsonájának számított. Jelzésként idézünk belőle néhány sort: „Minden becsületes embert ki kell vonnunk a klerikális reakció befolyása alól és be kell kapcsolnunk a békéért folyó harcba, a békebizottságok munkájába.”) 28 Budapest Főváros Levéltára (továbbiakban: BFL.) B-001181-1950. sz. 29 N. Elek és társai pere: BFL. B-III-002251-1953. sz.; T. Sándor ás társainak pere: BFL. B-002617. sz.
