Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gergely Ferenc: A Jehova Tanúi vallási közösség és a pártállam viszonya (1950-1970)

A Jehova Tanúi vallási közösség és a pártállam viszonya (1950-1970)

97

körmeneteket is kifogásolták.12 * 14 * Bár az 1921. évi XXXIII. tc.-kel becikkelye- zett trianoni békeszerződés kimondta, hogy „Magyarország minden lakosát megilleti az a jog, hogy bármely hitét, vallást vagy hitvallást nyilvánosan vagy otthonában szabadon gyakoroljon, amennyiben ezek gyakorlata a közrenddel és a jó erkölcsökkel nem ellenkezik”,« a szekták működését úton-útfélen akadályozta a hatalom. Ugyanakkor az 1929-1933-as gazdasági válság, amely szerteágazó hatásaival 1936-1937-ig elhúzódott, újabb százezrek életét nehezítette, elősegítve a szekták iránti érdeklődés fokozódását, létszámuk növekedését. Az új világháborúra való egyre nyíltabb előkészület, a fegyveres testületek szerepének további növekedése, az an- timilitarista agitáció fokozódása arra késztette a kormányokat, hogy kemény kézzel lépjenek fel minden ellenséges (például pacifista, antimilita- rista) erőtényezővel, így a szektákkal szemben is. Az 1938. évi XVII. te. és a belügyminiszter 1939. évi 363.500 sz. rendelete ennek jegyében született. Utóbbi kimondta: „Jehova Isten tanúi (nazarénusok, adventisták, hetednapos szombatosok, gyűjtőnév alatt: millenisták) Istengyülekezet, őskeresztények és pünkösdisták olyan antimilitarista tanokat hirdetnek, amelyek [...] az állampolgárokat a honvédelmi, a legszentebb állampolgári kötelességek teljesítésétől eltéríteni törekszenek. Ezért a Vallás- és Közoktatásügyi, valamint az Igazságügyi Miniszterrel egyetértésben azonnali hatállyal betiltom.”« A „testvérek” a jogszabályok nyomán ellenük kibontakozó hajszát elsősorban a katolikus egyháznak tulajdonították.«

Magyarország a század második világégését is a vesztesek oldalán fejezte be. A nyomában kialakult új nemzetközi erőtérben felcsillant egy halvány reménysugár a régóta esedékes, nyugati típusú polgári demokrácia kiépítésére. A 6.270/1946. M.E. sz. rendelet, amely a „vallási gyülekezetek” betiltását elrendelő korábbi jogszabályokat hatálytalanította és vagyoni helyzetük ideiglenes rendezéséről intézkedett, ebbe az irányba mutatott. A folytatás elmaradt, az állami engedély birtokában működő, ismét szektáknak titulált tömörülések 1950-től - működési engedélyük megvonását

12 Á m. kir. kormány 1920. évi 9.571 M.E. sz. r. a gyülekezési és egyesülési jog korlátozásáról. In: Magyarországi rendeletek tára. Bp., 1920. 674. p.

‘3 1921-ik évi magyar törvénytár. Corpus Juris. Bp., 1921. 217. p.

14 Magyarországi rendeletek tára. Bp., 1939. II. köt. 2376-2377. p. „Ha a szekták vezetőségi vagy más tagjainak kitiltása, rendőrhatósági felügyelete, vagy internálása lenne szükséges, az illetékes rendőr hatóságok a hatályos jogszabályok szerint járjanak el. Ha más is kifogás alá esik, javasolják betiltását.”

‘5 Konrád János fogdában írt kézírásos vallomása: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (továbbiakban: ÁBTL.) V-146.708/2. sz. Idézzük egy részletét: „1938- ban azonban különösen a katolikus papság az addiginál is hevesebb hadjáratot indított a Jehova tanúi ellen, a katolikus brosúrákban és újságokban a legképtelenebb rágalmakat zúdították ránk, Jehova tanúit Moszkva bérenceinek, a »kommunizmus talajkészítőinek« és hasonló akkori szólamokkal titulálták. így készítették elő a talajt, s ennek következtében 1942 őszén a csendőrök összeszedték a Jehova tanúit s a csendőrnyomozók legborzalmasabb kínzásai közben felvett hamis jegyzőkönyvek és a papság által sugallt fenti hamis vádak alapján Werth Henrik vezérkari bírósága engem és két társamat 1942. november 14-én halálra, több száz Jehova tanúját pedig két évtől életfogytiglani fegyházra ítélt.”