Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fejes János - Kőszeghy Miklós: Rajtunk a Vízözön - Egy ősi történet új funkcióban?

28

Egyháztörténeti Szemle XIII/1 (2012)

töredékek,'3 de említhetnénk a Ziuszudráról szóló, töredékesen fennmaradt sumer szöveget is, mind azt mutatták, hogy a történet a bibliai változat megszületésénél sokkal régebben is létezett már.‘4 Hogy melyik szövegből mi került át a Biblia verziójába, azt elég biztosan lehet tudni ma már.'3 A mi kérdésfelvetésünk számára azonban ennél is fontosabb maga a tény: a szü- zsé, a Vízözön története már akkor mozgásban volt, amikor a bibliai verzió megszületett.

Izrael és Mezopotámia (nevezzük így, minden további birodalmi pontosítás nélkül) viszonya minden olyan korban, amikor találkoztak egymással, ambivalens volt. A politikai ellentétek és a birodalmi jellegű alávetettség mellett lehetetlen nem észrevennünk — különösen a Vízözön szüzsé kapcsán - a kulturális átvétel nyomait. Ám az Izraelbe érkező mitológiai anyag teljes domesztikációja nem történt meg. Helyette az anyag részleges domesztikációjáról szokás beszélni, arról, hogy Izrael, az Ószövetség kultúrája igen alaposan átszűrte a kívülről, esetünkben Babilóniából érkező impulzusokat. Erre a legjobb példa Noé, azaz a Vízözön-hérosz alakja, akit a Bibliában látható formájában több ok miatt is izraeli invenciónak kell tartanunk. Részben neve miatt, részben pedig a megmeneküléséhez szorosan kapcsolódó etikai felhang (Noé azért élheti túl a Vízözönt, mert igaz ember) okán. Azt is felvetette a kutatás, hogy a Vízözön előtti emberiség romlottságának ábrázolása egyfajta Babilon-kritikának is felfogható, amely a P-redaktor kritikai álláspontját is tükrözi. A szöveg tehát már születése pillanatában is mozog, hiszen egyes részei reakciónak foghatók fel, olyan intellektuális és vallásos válasznak, amelyet Izrael a babiloni kultúra egyik kulcsfontosságú szövegére adott. Mindez természetesen a szöveg végső variációjára nézve lehet csupán igaz minden korlátozás nélkül. Bár megfontolandó, hogy Palesztinában a Gilgames eposz bizonyára ismert volt már az Amarna-korban is, amint ezt a híres, Megiddóból előkerült Gilgames- töredék is bizonyítja. És ez a mozgás később sem állt meg. Maga az Ószövetség ugyan meglepően keveset reflektál a Vízözön-történetre (vö.: Ézs 54:9-10, Tob 4:12), de az ószövetségi kánon lezárása után a recepció folyamata mozgásba lendül, és tulajdonképpen máig tart. A qumráni közösség- * 12 13 14 15

lyabb terjedelmű feldolgozások közül Id. Tigay, J. H.: The Evolution of the Gilgamesh epic. Philadelphia, 1982.

12 Tudományos munkához használható magyar fordítás erről a szövegről sem készült. Ld. Lambert, W. G. - Millard, A. R.: Atra Hasis: the Babylonian story of the Flood. Oxford, 1969. (továbbiakban: Lambert-Millard, 1969.)

13 E töredék bonyolult történetéhez és rövid, tartalmi kivonatához ld. Lambert-Millard, 1969.134-136. p.

14 Csaknem költőien írja le a helyzetet: „Es kann kein Zweifel bestehen, dass die biblische Fluterzählung ein verhältnismässig junges Reis am Baum der Flutüberlieferungen des Alten Ostens darstellt.” (Zimmerli, 1984. 275. p.) A bibliai szöveg derivativ jellegére utal: Noort, E.: The Stories of the Great Flood: Notes on Gen 6,5-9,17 in its Context of the Ancient Near East. In: Interpretations of the Flood. Ed.: García Martinez, F. Leiden, 1999.1-38. p., 4. p. is.

15 Ld. ehhez bármelyik említett kommentár vonatkozó helyeit.