Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fazekas Ibolya Diána: Friedrich Wilhelm Emmanuel von Ketteler politikai és egyházpolitikai nézetei és tevékenysége az I. Vatikáni Zsinat és a Kulturkampf ideje alatt

Friedrich Wilhelm Emmanuel von Ketteler politikai és egyházpolitikai nézetei 51

gyeinek ezekre a törekvésekre.4 Definíciós problémák természetesen minden korszakot érintve adódnak, éppen ezért az ezekkel való foglalkozás többek között a történettudomány egyik lényeges feladata.

Ezért elöljáróban tisztázni kell néhány olyan fogalmat, amely Ketteler kapcsán szóba jöhet. A liberális katolicizmus irányzata a L’Avenir c. lap oldalain bontakozott ki. A Lamennais által szerkesztett lap 1830. december 7-i számában megjelent cikk a folyóirat elveit fogalmazta meg (Des Doctrines de YAvenir): teljes lelkiismereti, azaz vallásszabadság, sajtószabadság, gyülekezési szabadság, egyház és állam szétválasztásai Az utóbbinál állam és egyház anyagi elszakadását is követelte. Ezek az elvek - amelyek lényegében a liberális polgári jogok - részben egybehangzanak a Ketteler által is hangoztatottakkal, azonban azok követelése más alapokon nyugszik, mint Lamennais-é. Ketteler írásaiban szembeállította a polgári szabadságfogalmat, amely az individualizmus minden bűnét hordozza a régi, korporativ szabadságfogalommal. A szabadságfogalom átértelmezésében egy újabb érvet talált a mainzi püspök, amelyen a német területek katolikusainak modus vivendije is nyugodott.

A másik jellemző kategória a politikai katolicizmus. E történelmi fogalom szinte annyifélét jelöl, ahány helyen olvasható. A történettudományban fennálló zavart próbálja tisztázni Fazekas Csaba kutatása, és e dolgozat is az általa meghatározott definíciót tartja legigazoltabbnak, melynek értelmében a politikai katolicizmus elsődlegesen 19. századi jelenség, amelyet a liberalizmus kibontakozása, illetve a polgárosodás hívott életre. Ismertetőjegyei, hogy a parlamentáris, polgári intézményrendszer kereteit nem ítéli el, hanem azon belül próbálja az egyház és a katolicizmus befolyását megőrizni.6 Ennek érdekében a liberalizmus eszköztárát - pártalapítás, sajtó, egyesületek - átveszi, miközben a konzervatív nézeteket megóvja. Ezekben a főbb irányzatokban helyezik el legtöbbször Kettelert.

Mielőtt még a mainzi püspök konkrét tevékenységét két fontos történelmi eseményben nyomon követnénk, elöljáróban néhány szót kell ejtenünk a 60-as években megjelent írásairól, és a bennük tükröződő politikai, illetve egyházpolitikai nézeteiről.

Ketteler az 1860-as években többször véleményt nyilvánított az egész európai politikát és történelmet meghatározó események kapcsán. Ilyen volt az olasz egység kérdése, amely végül a több mint ezer éves pápai állam létét szüntette meg. Ezen események hatására, továbbá a pápai állam bizonytalan jövőjét látva az ebben az időben megjelent írásai leginkább az egyház és az állam viszonyával foglalkoznak.7 Álláspontja szerint a pápai

4 A korszak elejéről például Forgó András: Koppi Károly szerepe a 18. század végi nemesi-értelmiségi reformmozgalomban. In: A piarista rend Magyarországon. Szerk. UŐ. Bp., 2010. (Rendtörténeti konferenciák, 6.) 127-148. p.

5 Ludassy Mária: „Isten és szabadság”. Lamennais a liberális katolicizmustól a szabadelvű szocializmusig. Bp., 1989.59. p.

6 FAZEKAS Csaba: A politikai katolicizmus fogalmáról és a reformkori politikai katolicizmusról. Miskolc, 2002.

7 Lelkipásztori levelek: Über die Anklagen gegen den Kirchenstaat (i860, február 2.); Über den Raub des Kirchenstaates und die Bedrängnisse des Heiligen Vaters (i860, november 27.); Erläuterung der päpstlichen Allokution vom 17. 12. i860. (1861. február 2.); Über die Ereignisse des letzten Jahres (1862. február 14.); Über die