Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikusok Eperjes szabad királyi városban a 17-19. században
Evangélikusok Eperjes szabad királyi városban a 17-19. században 39 ben a 40-es években havi egy magyar prédikációt vezettek be.25 A szlovák gyülekezet már kétszer nagyobb volt, mint a német, amely viszont megtartotta gazdasági és társadalmi elsőbbségét. Amellett állandóan csökkent az evangélikusok száma. Az evangélikus polgárok származásában is történtek bizonyos változások. A 19. század első felében összesen 293 evangélikus kapott polgárjogot, ami az összes polgárság kb. 35 %-át tette ki. Az evangélikus polgárok között tovább nőtt az eperjesiek száma, akik már 54,2 %-ot alkottak. A tizenegy magyarországi vármegyéből jött személyek aránya 21,3 %. A külföldi származású evangélikusok 11 %-ot alkottak, a többi szabad királyi városból beköltözött polgárok 10,5 %-kal a sor végére kerültek. A vármegyék közül hagyományosan legtöbben Szepesből származtak, amely 9,6 %-kal messze megelőzte a többi vármegyét. Ugyanúgy a városi származásúak közül is a legtöbb evangélikus továbbra is Lőcséről jött el (utána Bártfa és Kisszeben következett). A külföldi származású evangélikus polgárok legnagyobb számban Poroszországból és Szászországból költöztek be, csak néhány személy származott Cseh- és Morvaországból, valamint Bajorországból, és csak egy-egy polgár Holsteinből, Hannoverből, Erdélyből, Bukovinából, a varsói fejedelemségből, Svédországból, Svájcból és az osztrák fennhatóság alatti Itáliából.26 Ezen adatok alapján feltételezhető ugyan, hogy az evangélikus polgárok nagyjából megtartották azelőtti pozícióikat, holott számuk és arányuk lassan csökkent. Ez a folyamat azonban ismét sokkal szembetűnőbb az összes lakosság vonatkozásában, ahogy azt több korabeli forrás mutatja. Amíg az evangélikus lakosság 1813-ban még 18,88 %-ot képviselt,2? 1828-ig aránya 16,54 %-ra csökkent, és 1851-ben már csak 15,07 %-ot ért el.28 Ennek okát nemcsak a protestáns kisebbség természetes asszimilációjában kell keresni, hanem a más régiók evangélikusságának hasonló fejlődésében is, az alsóbb rétegek városba történő folytonos bevándorlásában, és nem utolsósorban az evangélikusok kedvezőtlen demográfiai fejlődésében. (A polgári családokban rendszerint kevesebb gyermek volt, mint az alsóbb társadalmi csoportokéban.) Az evangélikus lakosság társadalmi fejlődésében a 19. században megerősödtek az előző korszakban megfigyelhető folyamatok. Az 1813-as városi összeírásban szereplő, mintegy 18 %-os aránynál jelentősebb volt az evangélikusok aránya az összlakosságon belül (20,46 %), a szolgáló rétegekben viszont jóval alacsonyabb (csak 14 %), és legnagyobb a nemesek között (29,8 %). Viszonylag sokan voltak evangélikusok az értelmiségiek soraiban is. Összességében az evangélikusok 64 foglalkozásban működtek, az iparosok között a szűcsök, csizmadiák, szabók, festékkészítők, tímárok, lakatosok, szíjártók, nyeregkészítők, mészárosok, mézeskalácsosok, aranyművesek, asztalosok, cipészek, bodnárok és kerekgyártók soraiban dolgoztak a 28 Kónya, 1998.86. p. 26 SAP. Pob. Presov. Mag. Presov. Knihy 2121, 2123: Sz. kir. Eperjes város polgárok névjegyzéke 1808-1908. 22 SAP. Pob. Presov. Mag. Presov. Knihy 2399: Conscriptio individuális animarum in Libera et regia Civitate Eperiessiensi 1813. 28 SAP. Pob. Presov. Mag. Presov. Knihy 2408: Populorum Conscriptio der Königlichen Freien Stadt Eperies von jahre 1853/54.
