Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikusok Eperjes szabad királyi városban a 17-19. században
40 Egyháztörténeti Szemle XIII/3 (2012) legtöbben. Az értelmiségiek között elsősorban az ügyvédek, középiskolai tanárok és gyógyszerészek között találhatunk evangélikusokat.29 30 Az evangélikus lakosság társadalmi összetételében még jobban megerősödtek a felsőbb társadalmi csoportok. Míg az iparos- és kereskedőmesterek 38 %-ot, az értelmiségiek 10 %-ot, a nemesek és a bérlők 2,2 %-ot, a hivatalnokok 3,4 %-ot alkottak, az iparos legények és a napszámosok 3,9 %-ot, és a szolgák (szolgálók) 42,7 %-ot képviselteké50 Az epeijesi evangéli- kusság társadalmi viszonyai továbbra is ebben az irányban fejlődtek, amit néhány évtizeddel későbbi adatok is bizonyítanak. Az 1853-as összeírás szerint az evangélikus lakosok között továbbra is domináltak az iparosmesterek és a kereskedők (32,2 %), utánuk következtek az értelmiségiek (11,2 %), a birtokosok és a háztulajdonosok (10,5 %), végül a hivatalnokok (9,5). Az önálló iparos legények a szolgákkal és a szolgálókkal együtt csak 30,1 %- ot, a foglalkozás nélküli személyek 6,5 %-ot alkottak.31 A felhasznált forrásokból nemcsak az evangélikusok társadalmi összetételét, hanem területi elosztását is követni lehet. Ezen adatok alapján rekonstruálható az evangélikus lakosság képviselete az egyes városrészekben: a belvárosban, a külvárosban és az ún. kertekben (falusi jellegű részek a város közvetlen szomszédságában). Az 1813. évi adatok szerint legtöbb evangélikus a belvárosban (26,8 %) s az első negyedben (39 %) élt. Utána következett a negyedik (26,5 %), a második (25,2 %), a harmadik (23 %) és az ötödik negyed (19,9 %). Jelentősen kevesebb evangélikus élt az elővárosokban (csak 6,5 %), míg Alsó Hustákon (külvárosban) 9,4 %, Felső Hustákon 7,4 %, a városkörnyéki kertekben pedig csak 2,6 %.32 A század közepéig az evangélikusok aránya a belvárosban 23 %-ra csökkent,33 aminek okát elsősorban a protestánsok általános csökkenésében és a zsidóknak a Fő tér környékére való beköltözésében kereshetjük. Eperjes szabad királyi város a 16. század első felétől a felsőmagyarországi protestantizmus egyik legjelentősebb központjává vált, és az erőszakos ellenreformáció kibontakozásáig, 1671-ig nem is működött a városban más egyház, mint az evangélikus. Az eperjesi evangélikusok száma és aránya az összes lakosság körében azóta folyamatosan csökkent. Ennek okát az országos politikai eseményekben, gazdasági és társadalmi folyamatokban kell keresni: az ellenreformáció, a város gazdasági pangása a 18. században, jelentősebb betelepedés vidékről, továbbá a városi élet liberalizációja a 19. században. Főleg ezek következtében csökkent az evangélikusok száma másfél évszázad alatt 95 %-ról 15 %-ra. Ennek ellenére az evangélikus polgárság kisebbségi helyzetben is megtartotta jelentős pozícióját a város gazdasági, társadalmi és kulturális életében. Az epeijesi evangélikus polgárság további fejlődése egyaránt függött saját reprodukciójától, valamint a beköltözéstől, s származási helyei is változtak az egyes korszakokban. A legtöbb evangélikus polgár azonban a hagyományos területekről származott, és legtöbbjük a 17. századtól a 19. századig a következő településekből költözött be: Késmárk és Lőcse (40), 29 SAP. Pob. Presov. Mag. Presov. Knihy 2399: Conscriptio individuális... 1813. 30 Uo. 31 SAP. Pob. Presov. Mag. Presov. Knihy 2408: Populorum Conscriptio... 1853/54. 32 SAP. Pob. Presov. Mag. Presov. Knihy 2399: Conscriptio individuális... 1813. 33 SAP. Pob. Presov. Mag. Presov. Knihy 2408: Populorum Conscriptio... 1853/54.
