Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikusok Eperjes szabad királyi városban a 17-19. században
38 Egyháztörténeti Szemle XIII/3 (2012) A 18. század második feléből állnak rendelkezésre a legkorábbi adatok az egész lakosság vallási összetételéről: Az 1779. évi összeírás szerint a protestánsok (néhány reformátuson kívül), az evangélikusok 26,25 %-ot alkottak. Közülük az iparosmesterek 23 %-ot, az iparoslegények (esetleg inasok) 27, %-ot, a lelkészek (és a tanárok) 1,7 %-ot, a diákok 30,5 %-ot, a szolgák és a napszámosok 15,6 %-ot és a szegények 2,2 %-ot tettek ki.21 Az adatokból kitűnik, hogy az evangélikusok aránya az egész város lakosságát illetően jelentősen alacsonyabb volt, mint a polgárok vonatkozásában. A négy évvel fiatalabb összeírás, amelyben a jozefinista reformok eredményei is tükröződnek, némileg eltérő számokat mutat. Az evangélikus lakosok aránya tovább csökkent, és 1783-ben csak 24,01 %-ot képviselt. Az evangélikusok között a mesterek 28,2 %-ot, az iparos- (vagy kereskedő-) legények 17,1 %-ot, a lelkészek (és tanárok) 1,8 %-ot, a diákok 43 %-ot, a szolgák és napszámosok 8,4 %-ot és a szegények 1,8-ot alkottak.22 * * A középiskolai diákok számának növekedése kétségkívül a kollégium visszaadásának köszönhető, míg az iparos- és kereskedő mesterek számában a türelmi rendelet pozitív hatása mutatkozott meg. Mindkét összeírásból kitűnik, hogy az evangélikus lakosság erősebb volt a magasabb és középső rétegekben, és jelentősebben alacsonyabb számban voltak a társadalom alsó rétegeiben. így az evangélikusok aránya magasabb volt a polgárok között, mint az egész lakosság soraiban. A középiskolai diákok között az evangélikusok az iparos mesterekkel együtt 1779- ben 42 %-ot tettek ki. A 60 eperjesi iparos céh között 41-ben működtek evangélikus mesterek. Tiszta „evangélikus iparág” volt öt, tizenöt további iparágban túlsúlyban voltak az evangélikusok, hét iparágban arányuk megegyezett a katolikusokéval, viszont tizenkilenc iparágban nem dolgoztak evangélikus mesterek. A tűlcészítő, az aranyműves, az aranykovács, a késkészítő és a puskaporkészítő céhekben viszont csak evangélikus mesterek tevékenykedtek.2^5 A19. század első fele új változásokat hozott mind a város felekezeti életében, mind a helyi evangélikusság fejlődésében. A század elején egy nem nagyszámú, de gazdaságilag jelentős izraelita hitközség alakult, 1816-ban pedig a város görög katolikus püspöki székhely lett, amely felekezetének számos tagját vonzotta Eperjesre. A zsidók jelentősen meggyengítették az evangélikus iparosok és kereskedők pozícióit, a kiskereskedelemben és a formálódó gyáriparban egyaránt. A másik oldalon a protestánsok egyenlő társadalmi pozíciókat nyertek mind a gazdasági, mind a társadalmi vagy a politikai életben. Az eperjesi evangélikus kollégium újból a protestantizmus erős kulturális központjává vált, miután 1804-ben a Tiszai Kerület közgyűlése kerületi kollégiummá emelte, és 1815-től jogot kezdtek benne előadni.2-* Az 1813. évi árvíz után mindkét gyülekezet elhagyta a külvárosi épületeket, és új parókiákat létesített a belvárosban. A német gyülekezet21 SAP. Pob. Presov. Mag. Presov. B-11 Minutae 1701-1783: Tabella Conscriptionis animarum in Libera Regia Civitate Eperiessiensis 1779. 22 Sap. Pob. Presov. Mag. Presov. B-12 1780-1783: Tabella Conscriptionis animarum in Libera Regia Civitate Eperiessiensis 1783. « Uo. 2<* HÖRK, 1896.
