Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikusok Eperjes szabad királyi városban a 17-19. században
Evangélikusok Eperjes szabad királyi városban a 17-19. században 37 továbbra is nem csekély számú külföldi jövevény telepedett le - túlnyomó részben a katolikus országokból.w A század második felében folytatódott a folyamat, és továbbra is érvényben maradt a korábbi, a protestánsokra nézve kedvezőtlen jogszabályi környezet. Ennek ellenére a protestánsok helyzetének Eperjesen is bizonyosjavulása és lassú haladás figyelhető meg. Már a század közepén, 1750- ben Mária Terézia nemcsak a régi, fából épített iskola bővítését engedte meg, hanem az ún. magasabb tudományok tanítását is, a növendékek teológiát, filozófiát és matematikát is tanulhattak.15 Sokat vártak az evangélikusok II. Józseftől, aki 1770-ben meglátogatta a helyi német gyülekezetét és érdeklődött problémáiról. Nagy enyhülést hozott a Jézus Társaság feloszlatása 1773-ban, amelytől mindkét gyülekezet sok jogtalanságot szenvedett el. II. József trónra lépésével az epeijesi evangélikusok számára is új korszak kezdődött. Az uralkodó segítségével 1783-ban 6000 Ft-ért visszaszerezték a (jezsuitáktól elhagyott) kollégiumot a mellette álló régi magyar evangélikus templommal együtt, és már a következő tanévben odaköltözött a külvárosi iskola, amely ismét gimnáziummá vált.17 Ugyanabban az évben (1784) néhány évtizedes szünet után két evangélikus tanácsos került be a városházára.18 Eperjesen ebben a korszakban is két evangélikus gyülekezet működött: a német és a szlovák. Jelentősen nagyobb, majdnem kétszeres a német gyülekezet, amely annak folytán, hogy többségét az iparosok és kereskedők alkották, nagyobb gazdasági erővel is rendelkezett. A helyzet azonban 1784-ben megváltozott, amikor hét vármegyei falu lett a szlovák gyülekezet leányegyháza, s így ez már 1791-ben másfélszer nagyobb lett a németnél, s néhány tucat nemes is került a tagjai közé.'9 Az evangélikus polgárok származási viszonyai viszont ebben a korszakban sem nagyon változtak. A 18. század második felében 342 evangélikus polgárjogot kapott, s ezek a polgárok több mint 40 %-át alkották. A helyi származásúak aránya szinte ugyanolyan maradt, mint a század első felében: 52,6 %. A többi öt szabad királyi városból beköltözött polgárok 13.75 %-ot alkottak, a polgárok 26 %-a tizenhat magyarországi vármegyéből (Szepes, Sáros, Gömör, Liptó, Pozsony, Zólyom, Sopron, Győr, Vas, Zemplén, Túróc, Nógrád, Hont, Komárom, Abaúj és Borsod) származott. A külföldi evangélikus polgárok aránya kétszeresen megnőtt, és 4,4 %-ot ért el.2° A szabad királyi város legtöbb evangélikus polgára Lőcséről, Késmárkról és Bárfáról, a vármegyékből (Szepesből, Sárosból, Gömörből, Liptóból és Pozsonyból) való. Az idegenek közül legtöbben Poroszországból és Szászországból érkeztek, Erdélyből és Lengyelországból egy-egy polgár költözött a városba. * 16 17 18 19 20 ■5 Uo. 16 SAP. Pob. Presov. Mag. Presov. Knihy 2481: Visitatio Canonica A. 1775. 17 HÖRK, 1896.122. p. 18 Korabinsky, J. M.: Geographisch-Historisches und Produkten Lexikon von Ungarn. Pressburg, 1786.160. p. 19 Lazar, E. - Midriak, J.: Dejiny evanjelického cirkevného zboru podl’a augsburského vyznania v Presove. (Kézirat, 1983.) 68.1. 20 SAP. Pob. Presov. Mag. Presov. Knihy 2121: Matricula seu Receptaculum Concivitatae Donatorum Civium in Libera Regiaquae Civitate Epperies 1730-1756 (1810).
