Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikusok Eperjes szabad királyi városban a 17-19. században
Evangélikusok Eperjes szabad királyi városban a 17-19. században 35 Ezt követően szinte egy évtizedig az egyház nem működhetett Eperjesen, és ezen a helyzeten a soproni törvénycikkek sem változtattak. A városon kívül tartott illegális istentiszteleteket a hatóságok szigorúan tiltották, résztvevőit üldözték. Csak 1682 nyarán Thököly Imre kurucaival jöhettek haza a száműzött lelkészek, és az evangélikus gyülekezet visszakapta templomait, illetve teljes vagyonát.? Ez a helyzet azonban a felkelés leverése után újból megváltozott, és 1687 elején az uralkodó parancsára Csáky István kassai főkapitány ismét elvette az egyháztól az összes templomot és iskolát. Miután a gyülekezet elutasította a felkínált telket (a soproni cikkek értelmében), újat a templomépítésre már nem kapott, a protestánsok vallásgyakorlása a következő években már nem rendeződött, s így - számtalan panasz és kérvény ellenére - a Rákóczi-szabadságharc előtt Eperjesre a korlátozott vallásszabadság sem vonatkozott. Az egyetlen egyházszervezetet a katolikus plébánia jelentette, amit a jezsuiták gondoztak, ugyanúgy, mint a gimnáziumot, rajtuk kívül még minoriták és ferencesek működtek a városban. Az evangélikus polgárok újból kiszorultak az önkormányzatból, amely részben az idegenek kezébe került.* 8 Mindezeknek következtében a lakosság egy része katalizált, s így a 18. század küszöbén már jelentős katolikus kisebbség is élt a városban. A vallási viszonyok új változását a Rákóczi-szabadságharc hozta, amelynek köszönhetően 1704 végén, a kurucok bevonulása után, hazajöttek száműzetésükből az evangélikus lelkészek. A következő év elején a fejedelem közbenjárására az evangélikusok visszakapták a kollégiumot, és ősszel - a szécsényi országgyűlés törvényei értelmében - a többi templomot is.9 A város politikai és gazdasági élete ismét az evangélikusok kezébe került, de az evangélikus bíró mellett néhány katolikus polgár is ült a tanácsban. A polgárok nagy erőfeszítése ellenére10 a szabadságharc után nem sikerült az evangélikusoknak megtartani a belvárosi épületeket, 1711 végén az istentiszteleteket újra kitiltották a városból.11 Az új helyzetben az evangélikusoknak meg kellett elégedniük a megajánlott külvárosi telekkel, ahol 1712-ben kezdték építeni fából az új templomot. A katolikus bíró, a helyőrség és a jezsuiták zaklatásai miatt azt vi? Thököly Imre visszaállította az evangélikus egyház uralkodó helyzetét. Visszaadta az elkobzott templomokat és a kollégiumot, működésére komoly összeget s más bevételeket adományozott. A bírót és a városi tanácsot újból csak evangélikusokból választották. 8 Ennek folytán több olasz kereskedő nemcsak a szenátusba, hanem a főbírói székbe is bekerült. 9 A német és a magyar templomot. A kurucok a katolikusoknak is hagytak egy templomot, amelyet a ferences szerzetesek gondoztak, 1707-től, hosszú küzdelem után a reformátusok is gyülekezetei alapíthattak, saját templomot építhettek. 10 Amikor 1710 decemberében a város kinyitotta kapuit Virmond tábornagynak, a kapituláció tartalmazta a magyar templom és a kollégium evangélikusok általi használatának jogát. 11 Még néhány hónapig közösen használhatták a református templomot, amelynek építését néhány évvel korábban még igyekeztek mindenáron megakadályozni. A kollégiumot viszont csak nagyon nehezen hagyták el, miközben a diákok tönkretették a berendezését.
