Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikusok Eperjes szabad királyi városban a 17-19. században

34

Egyháztörténeti Szemle XIII/3 (2012)

prédikátorral rendelkeztek, lényegében lefedte az egész lakosságot. A 17. században a város nemcsak dinamikus gazdasági és kulturális fejlődésének örülhetett, hanem a helyi á. h. evangélikus egyház is ekkor élte fénykorát. 1647-ben épült a főtéren az új magyar evangélikus templom,4 a század közepén több mint kétszáz fiú tanult a városi iskolában, amely a filozófia fontos tudományos központjává is vált. Ennek a fejlődésnek erőszakosan véget vetett I. Lipót megtorlása a sikertelen Wesselényi-féle összeesküvés után, amelyek óriási veszteségeket okoztak a városnak, a következő években pedig olyan gazdasági változásokat eredményeztek, amelyek az addig virágzó várost a pangás zsákutcájába vezették. A „gyászévtized” eseményei megszakították az evangélikus gyülekezet fejlődését, amely ezután ki volt téve az erőszakos ellenreformáció nyomásának.

Feltételezhető, hogy ilyen körülmények között az eperjesi polgárságot kizárólag csak evangélikusok alkották. Részletesebb képet a polgárok származási helyéről az anyakönyvek nyújtottak. 1600-tól 1670-ig 762 személy kapta meg a polgárjogot. Az eperjesiek 37,1 %-ot alkottak, a külföldi származásúak 20 %-ot, a Sáros megyei vidékről 8,9 %, a többi öt szabad királyi városból 8,6 %, az ország más vármegyéiből, illetve városaiból 25,1 % származott. A magyarországi vármegyék közül legtöbben (20,9 %) Sárosból, és kicsit kevesebben (16 %) a Szepességből jöttek. A külföldiek között az első helyet 35 %-kal a német fejedelemségekből származó személyek foglalták el. A külföldiek 22,6 %-a Sziléziából, 11,6 %-a Erdélyből, 6,5 %-a Csehországból és 3,9 %-a Törökországból származott/' (Utóbbi eset egy török konvertitát takar.)

Az 1670-es években történt politikai változások következtében az eperjesi evangélikus gyülekezet óriási károkat szenvedett, és az evangélikus polgárok fokozatosan kiszorultak addigi pozícióikból. Az egyház már 1671- ben (s utána véglegesen a következő év nyarán4 5 6) elveszítette mindhárom templomát, a parókiát és a nemrégen felépített kollégiumot is, amelybe 1673-ban beköltöztek a jezsuiták, a régi városi iskolaépületében létrehozva saját gimnáziumukat. Ugyanakkor a városból kiűzték az evangélikus lelkészeket. A Szepesi Kamara még 1673-ban eltávolította az evangélikusokat a városi tanácsból és fokozatosan a városi hivatalokból is. A hatóságok a város élére vagy a konvertitákat vagy az idegeneket állították. Az evangélikus polgárok kiszorultak mind a politikai, mind a gazdasági életből.

4 A reneszánsz Szentháromság temploma városi pénzből épült a főtéren 1642 és 1647 között a régi gótikus székesegyház mellett, és nemcsak az evangélikus egyház helyzetéről, hanem a magyarság akkori szerepéről is tanúskodik.

5 Státny Archív, Presov. (továbbiakban: SAP.) Pob. Presov. (Az Eperjesi Állami Levéltár Fióklevéltára), Mag. Presov, Knihy 2118: Matricula seu Receptaculum Civitate Donatorum 1536-1636.

6 Amikor 1672 nyarának végén a kuruc hadsereg betört Felső-Magyarországra, Eperjes, Bártfa, Kisszeben és Késmárk kinyitották kapuikat a felkelők előtt. Eperjesen a polgárok örömmel üdvözölték a kurucokat, akik visszaállították a vallásszabadságot, a templomokat és a kollégiumot átadták az evangélikusoknak, a katolikus szerzeteseket pedig kitiltották a városból. Sőt, a polgárok a kurucok eltávozása után is készek voltak a védekezésre, és több mint két hónapig, 1673 elejéig nem engedték a városba a császári katonaságot.