Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikusok Eperjes szabad királyi városban a 17-19. században
Evangélikusok Eperjes szabad királyi városban a 17-19. században Kónya Péter Eperjes szabad királyi város a kora újkorban a protestantizmus központjaként volt ismert, és ezt a jellegét a következő századokban is megtartotta. A reformáció itt még a 16. század első felében győzött, amikor 1531-ben a városi prédikátorok nyíltan vallották Luther Márton tanait. Hamarosan létrejött a helyi lutheri gyülekezet, amely 1671-ig az egyetlen legális egyházi szervezetnek számított a város területén. Eperjes fokozatosan egyre jelentősebb szerepet játszott a hazai protestantizmus kialakulásában és az evangélikus egyház további fejlődésében Felső-Magyarországon.1 Itt tartották az első lutheránus zsinatot 1546-ban (egy évvel az erdődi zsinat után), itt fogalmazták az első magyarországi ágostai hitvallást (a híres Confessio Pentapolitana-t 1549-ben), és 1666-ban itt alapították az első és egyetlen evangélikus főiskolát, a felső-magyarországi rendek kollégiumát.2 3 így az evangélikus egyház a 16. század első felétől fontos szerepet töltött be a város életében. Természetesen ez a pozíciója a következő századokban a rekatolizálás, a Habsburg-ellenes felkelések és a bevándorlás következtében gyakran változott és fokozatosan csökkent, azonban továbbra is megtartotta jelentős szerepét a város életében, akkor is, amikor kisebbségi helyzetbe kényszerült. E rövid tanulmány célja az országos politikai események hátterében felmérni az evangélikus polgárok származását, helyzetét és szerepét a város politikai és gazdasági életében a 17. század elejétől a 19. század közepéig.s A 17. században (pontosabban 1670-ig) az evangélikus egyház kétségtelenül vezető szerepet játszott a város fejlődésében. A városi tanács szigorúan felügyelte a vallási életet, a gyülekezet élére gondosan választott képzett lelkészeket, rendszerint a németországi egyetemeken végzetteket, és határozottan lépett fel mind a kálvinista, mind az anabaptista prédikátorok ellen. Természetesen az evangélikusok annak idején a város gazdasági, politikai és kulturális életét is irányították. A háromnyelvű gyülekezet, amelyben a német, a magyar és a szlovák polgárok saját templommal és 1 Felső-Magyarország (Hungária Superior, Oberungarn) nem azonosítható a mai Szlovákiával vagy a Felvidékkel, ahogy e fogalom használata elterjedt, az elnevezés egy másik területre vonatkozik. Ez az országrész a 16. században jött létre, és mint katonai és gazdasági igazgatási egység a 18. század második negyedéig létezett, tizenhárom vármegye területét foglalta magában (Szepes, Sáros, Zemplén, Abaúj, Torna, Gömör, Borsod, Heves, Ung, Bereg, Ugocsa, Szabolcs, Szatmár). 2 A felső-magyarországi rendek több ok miatt döntöttek a kollégium alapításáról, elsősorban a lelkészhiány, az erősödő rekatolizáció és a bonyolulttá váló németországi tanulmányok miatt. A hat szabad királyi város közül csak Eperjes kínált megfelelő helyet, biztonságot az erős falak mögött, biztosította mindhárom országos nyelv használatát, az evangélikus egyház uralmát, továbbá komoly anyagi segítséget is tudott adni. 3 Figyelmünket elsősorban az evangélikus polgárok származására, foglalkozására és társadalmi helyzetére fordítjuk, a kutatás alapjául az új polgárok anyakönyvei, a lakosság és a város összeírásai szolgáltak.
