Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sümeghy Kata: Nagy Konstantin megkeresztelkedése Caesareai Eusebios: Vita Constantini című művében

30

Egyháztörténeti Szemle XIII/3 (2012)

Eusebios korán kezdte irodalmi munkásságát, de ennek hamar véget vetett a Diocletianus (244-311) alatt kezdődő egyházüldözés. Először Tyrosba menekült, majd innen Egyiptomba, ahol átvészelte az üldöztetés időszakát. 313-ban tér vissza Caesareiába, ahol püspökké is választották. Az első egyetemes zsinat (325, Nicea) hitvallását és határozatait csak fenntartásokkal fogadta el. A zsinatot követő években Arius (260-336) híveinek csoportjával szimpatizált. Részt vett a tyrosi zsinaton (335), mely kimondta Athanasios (296/298-373) letételét. Eusebios ezekben az években barátságot kötött Tyrosi Paulinos és Laodiceai Theodotus püspökökkel.

335-ben ünnepelte Nagy Konstantin császár trónra lépésének harmincadik évfordulóját. Eusebios az udvarban tartózkodott, és ő mondhatta el az üdvözlő beszédet.4 A konstantini korhoz nagyon fontos forrásmű emellett Eusebiosnak Konstantin életéről írott műve.

Eusebios, az egyháztörténetíró

Természetesen nem feledkezhetünk meg Eusebios egyháztörténetírói munkásságáról sem, e témakörben két'fő műve született. Időrendben első a Krónika,s mely örmény fordításban maradt ránk. Ebben a műben világtörténelmi keretben taglalta a zsidóság és a kereszténység történetét. Második és egyben méltán leghíresebb, egyik legterjedelmesebb műve az Egyház- történelem.1' A mű a kereszténység történetét tárgyalja tíz könyvben, Jézus Krisztus korától 324-ig, Nagy Konstantin Licinius fölött aratott győzelméig.

Eusebios és az arianizmus

Az udvarban tartózkodó ariánus hívek szívesen látták volna Eusebiost az antiochiai püspöki székben, de ezt ő nem fogadta el, hivatkozva a niceai zsinat 15. kánonjára, mely tiltotta a püspököknek egyik püspöki székből a másikba való átmeneteit.

Nem feledkezhetünk meg a teológus Eusebiosról sem. Noha Arius követőjének tartotta magát, mégsem volt jellemző teológiai szemléletére Jézus istenségének teljes tagadása. Csak annyiban követte Arius tanait, hogy elfogadta az Atya legfőbb isteni létét, továbbá azt, hogy a Fiú az Atya akaratából ered, de azt már nem fogadta el, hogy a Fiú csak teremtmény, és Ő a semmiből jött volna létre az Atya teremtő akaratából. Eusebios szerint a Fiú másodisten az Atya után, a Szentlélek pedig az Atya teremtménye. A Szentháromságról való nézeteivel ellentétben az Eucharisztiáról ortodox nézeteket vallott. Ebben nincsen semmi különös, mert az Eucharisztiáról megelőző korokban is teljesen egyöntetű felfogás uralkodott. Arius tanítását azért pártolta, mert úgy látta, hogy az alexandriai presbiter teológiája jobban megfelel a tradicionális gondolkodásnak, melyet Eusebios képviselt. 4 5 6

4 Konstantin dicsérete. Oratio de laudibus Constantini. In: Heikel, Ivar August: Eusebios Werke I. Die griechischen christlichen Schriftsteller der ersten Jahrhunderte. Leipzig, 1902. (továbbiakban: Heikel, 1902.) 195-223. p.

5 Karst, Joseph: Eusebius Werke V. Die Chronik aus dem Armenischen übersetzt mit textkritischem Kommentar. Leipzig, 1911.

6 Schwartz, Eduard: Eusebius Werke II. Leipzig, 1903.