Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNY - Bertalan Péter: Fejér megye egyházpolitikai mozgásai, 1957-1968
20 Egyháztörténeti Szemle XIII/1 (2012) taktika félig-meddig bevált. A pártállam képviselője mindig kihasználta azt, hogy az elégedetleneket a főpásztor ellen hangolja. Ehhez jó eszköz volt a katolikus békebizottság, amely tagjainak mozgékonysága miatt elért a plébániákig. A megyei politikai tájékoztatók nem alkalmasak a lelkészek befolyásolására, mert a megjelenést a katolikus papok többsége a rendszer melletti nyílt kiállásnak tekintette, s emiatt elutasította. Helyette az úgynevezett tájértekezleteken, amelyeket néhány esperesi kerületnek tartottak, látszólag nem politikai céllal, hanem inkább a papságot közvetlenül érintő kérdések felvetésével, lehetővé vált az egyházi fegyelem fellazítása, amely ürügyet teremtett a direkt beavatkozásra. Ilyen beszélgetéseket folytattak tizenkét lelkésszel. Egy részükről a katolikus bizottság tagjai alig hallottak valamit. Kerestek olyan ellenálló — a püspökkel szemben álló - szelleműeket, ahogy a főelőadó nevezi őket, akik alig tudták, hogy mit kezdjenek a békepapi mozgalommal. Pozitív ellenérvet nem tudtak felhozni a békepapi mozgalom ellen, de a főpásztortól való tartás és a mozgalom népszerűtlensége távol tartotta őket az együttműködéstől. Ilyen beszélgetéseket folytattak Kelényi Ottóval Székesfehérváron, Orbán Győzővel Csókakőn, Burján Imrével Bodajkon, Baksa Antallal Ercsiben, Kálmai Jánossal Martonvásáron, Tihanyi Józseffel Iszkaszentgyörgyön, Molnár Istvánnal Kálozon, Horváth Istvánnal Agárdfürdőn, Pásthy Vilmossal Perkátán, Horváth Pál káplánnal Dunaújvárosban, Dolmány Vendellel Nagyvenyimen, Galamb Imrével Sárbogárdon, Mohai Lajossal Rácalmáson, Gábor Jánossal Sárszentágotán, Török Ferenccel Abán. A főelőadó ezeket „jellemző” beszélgetéseknek nevezte, így hangsúlyozva azt, hogy informatív értékük VOlt. 57 Ezzel a taktikával szemben vette fel a harcot Shvoy Lajos. A főelőadó jelentésében beszámolt arról, hogy a hatalom nyomására a püspöknek ugyan nem sikerült sem a főesperesi, sem az esperesi kinevezéseket megváltoztatni, de Németh Lászlót főesperesi vizitációval bízta meg, Pásthy Antal pedig koronaülést tarthatott. Ez utóbbi döntését még az illetékes főesperessel, Aradi Ignáccal sem közölte/»8 Ennek a magyarázata az, amit az 1964-es évet értékelő zárójelentésében a főelőadó megállapított. Eszerint az esperesek többsége lojális magatartású. A 14 esperesből kimondottan csak dr. Németh László ráckeresztúri plébános „ellenzéki”, közülük 6 békepap, de a többivel az említett egy kivételével sincs különösebb probléma. Az áthelyezés vagy elhalálozás miatt megüresedett esperesi helyekre Shvoy az 1957-es 22-es számú elnöki tanácsi törvényerejű rendelet értelmében az állam hozzájárulása nélkül nem nevezhetett ki lelkészt. Három esperesi helyet a hatalom jelöltjeivel töltöttek be, egy kerület élére pedig a püspök senkit sem volt hajlandó kinevezni. Ennyire tudott csak ordináriusi jogaival élni.59 A püspök helyzetét nehezíti az is, hogy a káptalan összetétele is az állami akaratnak megfelelően alakult. Működését azonban kedvező összetétele ellenére sem tudja a főelőadó tapasztalata szerint a politika elvárásai- 57 58 59 57 Összefoglaló a Fejér Megyei Katolikus Bizottság 1964. évi tevékenységéről. - FML. 0015/1964. 58 Uo. 59 Jelentés az 1964. évi munkáról. Székesfehérvár, 1964. december 15. - FML. 0015/1964.
