Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNY - Bertalan Péter: Fejér megye egyházpolitikai mozgásai, 1957-1968
Fejér megye egyházpolitikai mozgásai 19 egyházközségekben, presbitériumokban is, amelyek nehezen tűrték a felülről jövő utasítgatásokat, de egyelőre kénytelenek belenyugodni.5** Az állam és egyház között megkötött részleges egyezmény útjából minden akadályt igyekeztek elhárítani a tárgyaló felek. Ezek közé tartozott az az ominózus levél, amelyet a Szentszék küldött Shvoy Lajosnak, melynek tartalmára, hangvételére csak következtetni tudunk a főelőadó jelentéseiből. Mint láttuk, a püspök a pápai üzenet pozitív kicsengését hangsúlyozta. A főelőadó megfogalmazásában a levél viszont figyelmeztetés volt a Vatikántól, amely a püspök értelmezése szerint munkájának elismerését tartalmazza és ennek következménye, hogy a zsinatra is elmehet. A levél előfeltétele volt annak, hogy az állam beleegyezzék a zsinatra való elutazásába. Bizonyítja ezt az is, hogy Shvoy Lajos ehhez kérte az AEH beleegyezését. Arról, hogy a Vatikán magatartásának megváltozását kérte - jegyezte meg a főelőadó -, nem beszélt a püspök. Magatartásában a főelőadó megállapítása szerint látszott a „csak azért is” és az „utánam az özönvíz” politikája. Az idős püspök korát meghazudtoló aktivitással végezte főpásztori teendőit. Sok helyen bérmált, volt olyan nap, amikor kétszer is. A békepapokkal szemben azonban keménynek mutatkozott. Gondot okozott a főelőadónak, hogy Koblinger László nagykarácsonyi és Telegdi László székesfehérvári plébánost gondnokság alá helyezte. Az 1964-es diszpozíciós tervben három mozgalmi papot akart elhelyezni, helyükbe a számára megbízható papokat tenni. Újból megpróbált lazítani a munkáját bénító ellenőrzésen azzal, hogy Mórász Pál irodaigazgatót igyekezett távol tartani az adminisztrációtól. A főelőadó arról panaszkodott, hogy vele szemben megpróbálta a püspök akaratát érvényesíteni. „Megfenyegeti, ha nem akar olyasmit elintézni, ami még nem aktuális vagy nem ért valamivel egyet (pl. kongrua-ügy).”* 55 A püspök nem hátrált meg, még azon az áron sem, hogy emiatt esetleg nem kapja meg az ÁEH hozzájárulását a zsinatra való kiutazáshoz. Az ordináriusi jogok legsúlyosabb korlátozása a diszpozícióba való beavatkozás. Shvoy Lajos 1964-es diszponálási terve meglehetősen nagy felháborodást váltott ki a főelőadóból. Elképesztőnek, az utóbbi pár év legsúlyosabb tervezetének nevezi. Negatívumait azzal magyarázta, hogy Halász Ervin a püspök személyi titkára készítette, s kihasználta a miniszteri biztosi intézmény megszűnését. A két legsúlyosabb kifogás az volt, hogy négy békepapot akart helyéről elmozdítani, s közülük egyet nyugdíjba küldeni. Espereseknek és főespereseknek a számára megbízható papokat - dr. Németh László, dr. Pásthy Antal, Berkényi Alajos - akart kinevezni. A diszpo- nálandók száma magas volt. A diszpozíció személyi kérdés is, amely a hierarchikus felépítésű egyházszervezetben amúgy is válthatott ki ellenállást. A főelőadó szerint maga a diszpozíció nagy felháborodást váltott ki, mert a nagyszámú diszponálást indokolatlannak tartották. Két lelkészt fel is kellett emiatt függesztenie a püspöknek.56 Az idős főpappal szemben alkalmazott M Jelentés az első negyedévi munkáról. Székesfehérvár, 1964. április 1. - FML. 0015/1964. 55 Jelentés a II. negyedévről. Székesfehérvár, 1964. július 22. - FML. 0015/1964. 56 Jelentés a III. negyedévről. Székesfehérvár, 1964. szeptember 30. - FML. 0015/1964.
