Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár János: Az 1962-es kolozsvári református püspökválasztás és a Szekuritáté
Az 1962-es kolozsvári református püspökválasztás és a Szekuritáté 73 jegyzőkönyve nem maradt fenn. A későbbi jegyzőkönyvek ugyanakkor arra hivatkoznak, hogy ezen az értekezleten foglaltak állást amellett, hogy az Igazgatótanács Nagy Gyula nagyszebeni esperest támogassa egyedüli jelöltként a püspöki tisztségre. Ezt minden igazgatótanácsi tag írásban is kinyilatkozta. Az 1962-es kolozsvári püspökválasztásra, ezen belül az április 20. és május 24. közt történtekre nézve Jánosi Csongor kolozsvári doktorandusz végzett kutatást, amelyet román nyelvű tanulmányában közöl,38 az állambiztonsági aspektust viszont nem vizsgálta. Egyik forrása az a jelentés, amelyet Martonossy György tett bukaresti meghallgatásáról a május 24-i rendkívüli igazgatótanácsi értekezleten. Ez az egyházkerületi levéltárból hiányzó dokumentum (vagy talán annak másolata) ifj. Dávid Gyula, a néhai főjegyző és püspökjelölt fiának birtokában van, innen Jánosi idézi. Martonossy főgondnok jelentésében „természetesen” nem tett említést arról, hogy a Szekuritáté milyen szerepet játszott a kérdésben, „csak” a vallásügyi felügyelőkre hivatkozott. Az említett kolozsvári meghallgatást követően az új jelöltlistával a főgondnok április 17-én Bukarestben jelentkezett a Vallásügyi Államtitkárságon. Vendéglátói a listával elégedettek voltak, és közölték vele, hogy a legmagasabb szintű egyeztetéseket követően nyilatkoznak majd az álláspontjukról. Május 21-én újra Bukarestbe rendelték Martonossyt. Ott „Dogaru főtitkárhelyettes Nenciu főfelügyelő jelenlétében közölte, hogy nevezett jelöltek közül, csak a nagyszebeni esperes, Nagy Gyula fog az állam jóváhagyásának örvendeni, amennyiben az egyházkerületi közgyűlés megválasztja püspöknek.” Nagy Gyula jelölése azonban így sem volt teljesen problémamentes. A május 24-i értekezletről külföldi kiküldetése miatt hiányzott Juhász István rektor. Baráti körben utólag úgy értékelte kiküldetését, hogy így akarták távol tartani a püspökjelölésről a döntő pillanatban. Nyilvánosan azonban az egyházkerület Igazgatótanácsának 1962. június 15-én tartott rendkívüli ülésén felolvasta írásos bizonyságtételét Nagy Gyula püspökké választása mellett.39 40 Egy világi vezető is ellenállást szított. Az „Albescu Gheorghe” fn. ügynök nem más, mint a még Vásárhelyi János püspöksége idején megválasztott munkásember-főgondnok, aki nagyszebeniként már korábbról ismerte Nagy Gyulát. A „Hanti Eugen” fn. ügynök 1962. május 24-én, az Igazgatótanács püspökjelölő gyűlése után írt feljegyzése szerint, „Gerőffy Jenő szebeni gondnok” még a gyűlés előtt közölte vele, hogy nem támogatja Nagy Gyula megválasztását. „Teológiailag képzetlen” - mondta róla, (megjegyezzük, „egyszerű munkásemberként” ezt biztos nem magától találta ki), és az esperesek egy része nem szereti. A gyűlés után közölte, hogy mégis megszavazta a jelölését, „hogy ne legyenek kellemetlenségei”.“*0 Megválasztása előtti időkből elkeseredetten gyűlölte az új püspököt, és amikor kiderült számára, hogy „értelmiségivel” akarja lecserélni, ellen38 Jánosi, Csongor: Alegere de episcop in Eparhia Reformata Cluj: numirea in functie a protopopului de Sibiu, Nagy Gyula. In: Anuarul Institutului de Investigare a Crimelor Comunismului in Románia. Structuri de partid §i de stat ín timpul regimului comunist. III. Ia§i, 2008. 303-318. p. 39 Jegyzőkönyv a Kolozsvári Református Egyházkerület Igazgatótanácsának 1962. június 15-i rendkívüli gyűléséről, 2-4. p. - KREL. 40 ACNSAS. I233523/145. sz.
