Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár János: Az 1962-es kolozsvári református püspökválasztás és a Szekuritáté
74 Egyháztörténeti Szemle XIII/2 (2012) szenve csak fokozódott. Feltehetően tartótisztje, Derzsi József főhadnagy rákérdezhetett a főgondnok és a püspök közti ellentét okára, mert „Albescu Gheorghe” fn. ügynök a következő „kiegészítést” fűzte a püspököt befeketítő feljegyzéséhez: „A püspök szándékának hátterében, hogy eltávolítson a főgondnoki tisztségből, a következő okokat lehet megnevezni: Az 1960-as évben a nagyszebeni egyházközség pozitív pénzügyi mérleggel zárta az évet. Javaslatomra ezt az összeget a templom és a parókia tetőzetének kijavítására kellett volna fordítani. Azonban Székely Bertalan nagyszebeni gondnok azt javasolta, adjuk oda Nagy Gyula lelkésznek prémium gyanánt a jól végzett szolgálatért. Én elleneztem a javaslatot, mert szerintem a tetőjavítás szükséges és sürgős feladat volt. Minden ellenkezésem dacára a 4000 lejt kiutalták a lelkésznek. Attól kezdve nem nézett jó szemmel és el is érte, hogy ne válasszanak újra egyházmegyei gondnoknak. A kerületi főgondnokságban viszont megmaradtam. A jelzett igazgatótanácsi ülés, a püspöki szék, majd a kerületi közgyűlés is ellenvélemény nélkül a nagyszebeni esperes mellett voksolt. A kierőszakolt egyhangú elfogadás azonban csak a megválasztásig tartott. A Nagy Gyuláról és környezetéről szóló információs feljegyzések arról tanúskodnak, hogy jelölt-társai már a beiktatáskor lejáratására törekedtek, és az egykori püspökjelöltek kivétel nélkül előbb vagy utóbb, több-kevesebb nyíltsággal szembefordultak vele, míg az egykor barátnak tekintett Tőkés István nyilvánosan is felszólította lemondásra az 1980-as évek elején. 4» Uo. 135-139. sz.
