Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár János: Az 1962-es kolozsvári református püspökválasztás és a Szekuritáté

Az 1962-es kolozsvári református püspökválasztás és a Szekuritáté 71

kés István 47 éves, rendelkezik doktorátussal, a magyar mellett románul és németül beszél, ért franciául és angolul, és ismeri a klasszikus nyelvek közül a latint és a görögöt. Teológiai tanári diplomával bír, a kerület vezetésében tanácsosként hosszú ideje részt vesz, megválasztották generális direktornak is, ami a püspök és a vikárius után a harmadik legmagasabb tisztség az egyházban, csak lelkész-jellegű személy választható rá [megjegyzés: itt tulajdonképp cáfolta Bende Bélát], élvezi a hívek teljes bizalmát, az egyházi körökhöz nagyon közelálló ember. Megérdemli, hogy első helyen legyen a jelöltek közt. 2. Nagy Gyula nagyszebeni esperes második a listán, mert ő a rangidős az esperesek közt, az Igazgatótanács tagja, van tehetsége és gyakorlata a kormányzáshoz, beszél románul, és kevésbé jól németül, a nagyszebeni egyházmegyét példásan irányítja. 3. Szőcs Endre teológiai tanár, volt esperes, az Igazgatótanács tagja, a Kultuszminisztérium egykori tisztségviselője, jól beszél románul, németül, angolul, állami kitüntetésben részesült, adminisztratív és vezetői gyakorlattal bír, őt is feltesz- szük a listára. 4. Barabás Benedek, marosvásárhelyi esperes, az Igazgatótanács tagja, nagypap [sic! „preot de frunte”], Szőcs Endréhez hasonlóan kitüntette az állam, jól beszél románul, kevésbé jól németül, felkerül ő is a listára. 5. Dr. Juhász István, a Teológiai Intézet rektora, a Debreceni Egyetemen szerzett doktorátust, jól beszél románul, németül, kicsit franciául, jól ismeri a latin és görög nyelvet. Dávid Gyulán, Tőkés Istvánon és Juhász Istvánon kívül nincs jelenleg más teológiai doktorátussal rendelkező emberünk. Az ifjabb generációból doktorandusz Csutak Csaba. [...] Van még egy jól felkészült, szorgalmas magiszterjelöltünk, Péntek Árpád tordai lelkész, akit legutóbb egyházmegyei főjegyzőnek választottak. Csutak Csabát szintén megválasztották főjegyzőnek a kolozsvári egyházmegyében^...] Ami az én személyes véleményemet illeti a jelöltekkel kapcsolatban: Azt gondolom, hogy dr. Tőkés István egyházkerületi szempontból minden, a püspöki tisztséggel kapcsolatos elvárásnak megfelel. Bírja a hívek, lelkészek, esperesek teljes bizalmát és tiszteletét, jelen körülmények közt a legindokoltabb első helyen való jelölése. Ami Nagy Gyulát, Szőcs Endrét és Barabás Benedeket illeti, tiszteletreméltó személyiségek, de mivel ötvenen túl vannak, inkább közel a hatvanhoz, nem számíthatnának a püspöki jelölésre. Ami Juhász István urat illeti, amellett hogy általános műveltség terén elismerésreméltó képességekkel rendelkezik, nem kiegyensúlyozott személyiség. Ezt a véleményemet a következőkre alapozom: információim szerint a református teológia befejezése után cserediák volt a bukaresti ortodox teológián 1936-37-ben, aztán szenior volt a kolozsvári református teológián, majd 1939-1940-ben elhagyta a [lelkészi] pályát, és a bukaresti diákotthon igazgatója lett. Aztán a Magyar Tudományos Kutatóintézet szolgálatában állt annak megszűnéséig, 1946-ig. 1946 és 1948 között visszatért a teológiára, mint óraadó román nyelvtanár, ahhoz hogy 1948-ban tanszékvezető tanárrá válasszák a Kolozsvári Teológiai Intézetben, s itt működik máig. Vagyis életpályája folyton változott. Emellett nincs gyakorlata sem a gyülekezeti, sem az egyházmegyei vezetés terén, következésképpen rá kell mutatnom, hogy nem rendelkezik a püspöki funkció betöltéséhez szükséges kompetenciákkal. És hogy az ún. ifjú gárdáról is mondjak