Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár János: Az 1962-es kolozsvári református püspökválasztás és a Szekuritáté
Az 1962-es kolozsvári református püspökválasztás és a Szekuritáté 63- Nem rendelkezik azokkal az elméleti és szociálpolitikai ismeretekkel, amelyek egy ilyen nagy egyházkerület vezetéséhez szükségesek.- Idős [60 éves] kora ellenére igen befolyásolható és nincs meg a szükséges tekintélye a kerületben.- A püspöki székre szintén pályázó jelenlegi főjegyzővel és tanácsosokkal jó kapcsolatot ápol, és nem akarja a tisztség megszerzésével lerombolni ezeket a kapcsolatokat, hisz nyilván ezek a tisztségviselők utólag elégedetlenek lesznek.- Nagy Gyula tud arról, hogy a jelenlegi tanácsosok politikai előélete eléggé dubiózus, pénzügyi tekintetben kompromittálódtak, és nem akar belekeveredni velük együtt egy helytelen egyházpolitikába, ugyanis a Vallásügyi Államtitkárság nem tervezi ezek lecserélését. Informatív úton tudomásunkra jutott, hogy a Vallásügyi Államtitkárság belső pénzügyi ellenőrzése a püspökség pénzügyvitelének vizsgálata közben felfedezte, hogy Daróczi István [sic! helyesen: Ferenc, egyébként Vásárhelyi János néhai püspök veje] tanácsos 1952-től kezdve kettős könyvelést vezetett, és mintegy 600.000 lejt utaltak ki a titkos keretből, nem megfelelő magatartású személyeknek. [Akik kompromittálódtak a rendszerrel szemben.] Noha a vizsgálatot el kellett volna mélyíteni, a Vallásügyi Államtitkárság a vizsgálat lezárását rendelte el, és semmilyen büntető intézkedést nem hoztak, hogy a kerület vezetése ne kompromittálódjon, [...] tehát leváltásukat sem tervezik. Nagy Gyula [...] igen jó viszonyban van Ion Rodeanuval, a Vallásügyi Államtitkárság igazgatójával, aki akarata ellenére szívósan támogatja megválasztását. Á felsorolt érvek alátámasztják véleményünket, hogy Nagy Gyula nem felel meg püspöknek, [...] kérjük, támogassák a Vallásügyi Államtitkárságnál korábbi javaslatunkat, hogy a püspöki tisztségbe Csutak Csaba református lelkész kerüljön.” A kísérőlevélre Vaida Vasile első titkár egyértelműen ráírta, egyetért a javaslattal.21 Sem Csutak Csaba, sem Tőkés István, sem Juhász István, sem Dávid Gyula, sem Nagy Gyula dossziéjából nem derül ki egyértelműen, miért nem támogatta a Vallásügyi Államtitkárság a kommunista párt és a Szekuritáté közös jelöltjét. Mint ahogy az sem, milyen érv győzte meg Nagy Gyulát, hogy eredeti elutasító magatartását elfogadóra módosítsa. Feltételezhetően azzal zsarolták, hogy Búthi vezérlete alatt egyesítik a két egyház- kerületet, amennyiben nem vállalja a tisztséget. A Nagyvárad vezérlete alatti egyesítés ódiumát, egyetlen egy kolozsvári jelentős egyházi személyiség sem merte volna felvállalni. Csutak, ha püspök nem is lett belőle, fiának középiskolai felvételét mégiscsak támogatta a Szekuritáté. -1962. szeptember 3-án loan Onac tartótisztjelentésben kérte főnökeit, hogy a pártszerveknél támogassák „Balog 21 Uo. 60-63. sz. Vaida Vasile kommentárja: „Ple§ifa elvtárs Mi egyetértünk az önök javaslatával. El van intézve és azt javasoljuk naponta kérjenek segítséget a Minisztériumtól.” Nevezett Ple§ifá abban az időben a BM. Kolozsvári Tartományi Igazgatóságának a főnöke volt.
