Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár János: Az 1962-es kolozsvári református püspökválasztás és a Szekuritáté
64 Egyháztörténeti Szemle XIII/2 (2012) Márton” fn. ügynök fiának felvételét. A gyermek, noha kitűnő tanuló, „szociális háttere miatt” nem jutott be a Brassai Sámuel Líceumba. „Balog Márton” ügynöki tevékenysége pozitív - vélekedtek -, ezért megérdemelte a városi pártbizottság támogatását. Szintén beszervezett ügynök volt az ötödik püspökjelölt is, de tevékenységét sok fenntartással kísérte a politikai rendőrség. 1961. szeptember 30-án készült az első elemzés Juhász István rektor informátori tevékenységéről, aminek az is volt a célja, hogy megállapítsák: kiküldhető-e Új- Delhibe az EVT. közgyűlésére. Az alábbiakat állapították meg róla: „Reaktivizálása után is csak felszínes információkat nyújtott, amelyek nem tükrözik az őt körülvevő nacionalista elemek ellenséges magatartását. A találkozókon jóindulatúnak, a béke és a rendszer hívének mutatkozik, de ez a magatartás az informatív anyagból hiányzik. Őszinteségében is kételkedünk, ugyanis 1961. június 12-18-án részt vett a Prágai Keresztyén Békekonferencián, ebből az alkalomból a prágai Hromadka professzortól megkapta Barth Dogmatikájának 10 kötetét, amit a gyűlésről készült feljegyzésében nem említ.” A továbbiakból kitűnik, hogy két Prágába küldött egyházi ügynök-társának nem nyerte el a szimpátiáját. Mind az „Adalbert” fn. unitárius,22 * mind a „Simon Simon” fn. református tanártársa elmarasztalóan és irigyen nyilatkoztak prágai szerepléséről, ezért nem küldték azon a nyáron Zürichbe. Az EVT. nagygyűlésre való kiküldését mégis megfontolandónak tartották, épp a jelzett ügynökök által irigyelt kapcsolatteremtő képessége miatt. Amúgy is „3 jó ügynök lesz a kíséretében, akik informálni fognak kapcsolatairól és tevékenységéről, és az általa szolgáltatott anyag alkalmas lesz őszinteségének vagy hamisságának eldöntéséhez”.^ Mi tudható arról az esperesről, aki a hatvanas évek elejétől az erdélyi reformátusság figyelmének központjába került? Két irat ismertette életrajzát. Az egyik másfél oldalas, névtelen, de mivel a kísérőlevelek egy Tepe§ Hoinárescu tartományi felügyelő által írt „jellemzést” emlegetnek, neki kell tulajdonítanunk. A másik sokkal hosszabb, a már idézett Bende Béla unitárius kolozsvári prorektortól származik, aki a maga epés, rosszindulatú, a pozitívumot is negatívumként exponáló stílusában tért ki Nagy Gyula életrajzának részleteire. A Hoinárescunak tulajdonított életrajz így szól: „1909-ben született, Sepsiszentgyörgy rajonban, középfokú tanulmányait Nagyenyeden végezte. 1928-1932 közt a kolozsvári Református Teológiai Fakultáson tanult, »jó/közepes« eredménnyel végzett. 22 A fedőnév Kovács Lajos főjegyzőt rejti. 23 ACNSAS. R268544/1/55-58. sz. Juhász Istvánt 1957-ben zsarolással vették rá ügynöki kötelezvény aláírására. „Popescu” majd „Dénes János” fedőnéven, illetve saját nevén jelentett. 1965-ben kizárták a hálózatból, ennek ellenére enigmatikus kapcsolatban maradt a román politikai rendőrséggel. Noha „Iulian” fedőnéven megfigyelés alatt tartották, esetenként felhasználták információszerzésre vagy dezinformálásra, miközben a professzor is igyekezett kamatoztatni állambiztonsági kapcsolatait. Bővebben ld.: Molnár, 2010. 246-354. p.
