Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár János: Az 1962-es kolozsvári református püspökválasztás és a Szekuritáté

62

Egyháztörténeti Szemle XIII/2 (2012)

Egy héttel később az állam iránt elkötelezett - Maksay Albert nyugdíjas professzorra hivatkozó - Kassay Géza kolozsvári esperessel mondatta ki „Zöldi”, miért nem alkalmas Csutak püspöknek:

„A hír, hogy az új püspök 40-45 év körüli lesz, felháborító és nevetséges. Ilyen még nem történt a kolozsvári református egyházkerület történetében. Minthogy a püspököt életfogytiglan választják, 50-55 évesnek kell lennie, mert elég, ha egy püspök tíz-tizenöt évig uralkodik. Egy fiatal püspök akár harminc évig is püspökösködhet, s ha nem megfelelő, az egyház nem tehet ellene semmit. [...] Csutak Csaba megválasztása esetén saját klikkjével kormányozna, az aranyosgyéresi Nagy Istvánnal, a tordai Péntek Árpáddal és a kerületi tisztviselő Nagy Gézával, ami nem lenne egészséges a református egyház szempontjából.”“*

Rostás valószínűleg nem tudta, de Bende mint a Román Munkáspárt tagja sejthette, hogy miért változott Csutak Csaba megítélése. 1961. december 15-én beszervezték. Az előzetes találkozók a Szekuritáté gépkocsijában történtek, a konkrét akció előtt, ötször. A jelzett napon a gépkocsi bevitte az ügynök- és püspökjelöltet a székházba. A beszélgetés a kritikus pontokkal kezdődött, a háború alatti és utáni tevékenységgel. Majd rátértek az addig írott (a dossziéban jelenleg nem található) feljegyzések hiányosságaira, amivel a jelölt egyetértett. Ezután a jelölt további szorosabb együttműködésének szükségességét hangsúlyozták és megíratták a kötelezvényt. Ők adták neki a „Balog Márton” fedőnevet. Az instrukciók közben Csutak állítólag megígérte, hogy nem fognak benne csalódni. A négy órát igénylő beszervezési akciót loan Onac főhadnagy végezte loan Gogan századosnak, a 4. iroda főnökének a segítségével.19 20

Minden áskálódás ellenére a Kolozsvár tartományi állambiztonsági és pártszervek támogatták Csutak Csaba püspökké választását. Sőt, a „Zöldi”- féle feljegyzés végére a tartótiszt odaírta, hogy Maksay és Kassay a hálózat tagjai, kötelezni fogják őket Csutak támogatására. Érdemes figyelni az időpontra: „Zöldi” egy május 14-i találkozóról jelentett, tehát alig egy héttel azelőtt, hogy Martonossy főgondnokkal közölnék az államtitkárság végleges döntését a püspökjelöltekkel kapcsolatban. A tiszti kommentár arra utal, hogy az állambiztonsági szerveket is meglepetésként éri majd a bejelentés.

Mindenesetre még 1962. április 20-án a Belügyminisztérium 203-as kolozsvári Katonai Egysége (nagy valószínűséggel a kémelhárítás) átiratban ismertette Vasile Vaidaval, a tartományi pártbizottság első titkárával, hogyan áll a püspökválasztás a kolozsvári református egyházkerületben. Ebből válik világossá, nem volt egyetértés a politikai rendőrség és a vallásügyi hivatal között.

„Ellenőrzött információk birtokában vagyunk arról, hogy a Vallásügyi Államtitkárság központi vezetősége, folyó év márciusában Nagyszebenben járt, és tárgyalásokat folytatott Nagy Gyula református esperessel, hogy fogadja el a püspökséget. Miután Nagy Gyula számtalanszor elutasította a tisztséget, a nyomásgyakorlás fokozódott. Szerveink információi szerint az elutasítás okai a következők:

19 Uo. 58. sz.

20 Uo. 11-13. sz.