Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Galo Vilmos: A Beretkei Református Árvaház története (1929-1944)
A Beretkei Református Árvaház története, 1920-1944 45 „Mint az árvaházi bizottság egyik szerény tagja, kénytelen vagyok egyetlen egy fájó momentumot íeszegezni és szóvá tenni [...] Nehezemre esik a szó, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez a fájó momentum Balogh Elemér konventi lelkész elnök úrnak az árvaház iránti viselkedése. Az árvaházi bizottság szerény véleménye szerint a püspök úr mentalitása nem szolgálja az árvaház ügyét, nem, sőt alkalmas arra, hogy az árvaház iránti bizalmat és jövőjébe vetett hitet meggyöngítse és az árvaházi bizottság nehéz munkáját megbénítsa. Balogh Elemér konventi lelkészi elnök úr nem rokonszenvez a beretkei árvaházzal és ennek következetesen kifejezést ad.” A későbbiekben az árvaházzal szembeni kritikus hangok elcsendesedtek. A két világháború közötti időszakban a három református egyházkerület között kényszerű együttműködés alakult ki, de igazi szolidaritás nem. Ennek okát a nagy földrajzi távolság mellett a kerületek eltérő történelmi fejlődésében kereshetjük. Úgy tűnik, a dunáninneni püspök nehezményezte, hogy saját kerülete egyházközségeinek anyagi hozzájárulásával az egyetemes egyház a tiszán-inneni egyházkerülethez tartozó Beretkén tart fenn árvaházat és diakonisszaképzőt, ezért foglalt több esetben negatívan állást az árvaházzal kapcsolatban. Mindvégig a leggazdagabb dunáninneni egyházkerületből érkezett a legkevesebb adomány, melyből arra következtethetünk, hogy a nyugati gyülekezetek nem érezték magukénak az intézményt, bár itt figyelembe kell vennünk azt is, hogy adományaiknak egy részét a kiskoszmályi árvaház vonta el. A kárpátaljai és tiszáninneni kerületek között sem volt ideális a kapcsolat, de a legszegényebb kárpátaljai egyházközségek minden bizonnyal Bácsy Gyulának az itteni gyülekezetekkel és Bertók Béla kárpátaljai püspökkel fennálló jó kapcsolatának, valamint a püspök belmisszió iránti elkötelezettségének köszönhetően - a munkácsi és nagyszőlősi árvaházak 1935-ös felállításáig - erőn felül támogatták a beretkei árvaotthont.83 Az árvaház története 1938 és 1947 között Az első bécsi döntés (1938. november 2.) értelmében Szlovákia és Kárpátalja déli, többségében magyarlakta területei Magyarországhoz kerültek. A két országrész magyar lakossága kitörő örömmel fogadta a határmódosítást. A visszacsatolt területek településein virágözön és éljenző tömeg fogadta az ünnepélyes keretek között bevonuló magyar honvédeket. Az eufória azonban nem tartott sokáig, és hamarosan az anyaországhoz visszakerülő, de húsz évig más gazdasági-társadalmi-politikai viszonyok között élő lakosság reintegrációjának a problémái kerültek előtérbe. Új helyzetben találták magukat a Magyarországhoz visszacsatolt reformátusok is. Vezetőik ugyan egyhangúlag az anyaországi egyházzal való egyesülés mellett foglaltak állást, de többen közülük nem értettek egyet a Magyarországi Református Egyház Zsinatának azon döntésével, amely a visszatért területek vonatkozásában - kisebb változtatásoktól eltekintve - visszaállította a Trianon előtti egyházkerületi és egyházmegyei határokat.* 8« Bizonytalan volt a csehszlovákiai magyar reformátusság által a Trianon 83 Lásd a 3. sz. táblázatot. 8« KőmIves, 1939. (8) 36. p.