Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Galo Vilmos: A Beretkei Református Árvaház története (1929-1944)
46 Egyháztörténeti Szemle XIII/2 (2012) utáni specifikus léthelyzetre való válaszként létrehozott intézményrendszer jövője is. A nemzeti és felekezeti megmaradás egyik zálogának tekintett közép- és felsőoktatási intézményeiknek (losonci teológia, komáromi református tanítóképző) puszta létjogosultsága vált kérdésessé a magyar állam keretei között, míg a főként szociális célokat szolgáló szeretetintéz- mények esetében leginkább a további működés szervezeti keretei voltak kérdésesek. Az árvaházi bizottság 1939 februárjában tartott kerületi közgyűlésen elhangzott jelentésében immáron az' intézmény nemzeti érdekeket szolgáló funkciója került előtérbe. „Árvaházunk életében fordulópontot jelent az 1938-ik esztendő. Mert a 20 éves csehszlovák uralom alól való boldog felszabadulás áldásokban gazdag jövőt ígér árvaházunk számára is. Bekapcsolódunk egy nagy református magyar egyházba, szabad magyar hazánk vérkeringésébe. Boldogan és fölemelt fővel bocsájtjuk 10 esztendős nemzetvédő munkánkat az anyaország bírálata alá. Úgy hisszük, hogy hűségesen sáfárkodtunk a reánk bízott javakkal, mert az elnemzetlenítésre ítélt elhagyott árvák százait mentettük meg egyházunknak és nemzetünknek.”8s A jelentés szerint az 1939-es esztendő legfontosabb teendői az árvaház anyaországi református szeretetmunkába való bekapcsolása, valamint az adománygyűjtő munkának az átszervezése, intenzívebbé tétele lett. Tornallyay Zoltán főgondnok továbbá - a részben ugyancsak maga által készített árvaházi jelentés optimista hangvételével szemben - félelmének is hangot adott az intézmény esetleges megszüntetésétől tartva: „Ezt az intézményt nem szabad megszüntetni, mert bizony van árva elég és egy szeretetotthon sohasem válhat feleslegessé.”86 Az intézménnyel kapcsolatban felmerült legfontosabb kérdés az volt, hogy az árvaház a csehszlovákiai református egyház megszűnése után melyik egyházkormányzati szerv ellenőrzése alá kerüljön. A szeptemberben tartott gömöri egyházmegyei közgyűlésen az árvaházi bizottság tagjai az árvaház egyházmegyei intézménnyé való átalakítását kezdeményezték. Javaslatukat azzal indokolták, hogy az árvaház alapítása Gömörhöz fűződött, és a fenntartási költségek nagy részét ugyancsak a gömöri reformátusok biztosították. A javaslat hátterében főként az a félelem húzódott meg, hogy az árvaház esetleg beolvad az Országos Református Szeretetszövet- ségbe, és ezzel kiesik az irányítása azok kezéből, akik felállításáért és fenntartásáért a múltban oly sok áldozatot hoztak, és érzelmileg is erősen kötődtek hozzá.8? A gömöri egyházmegye vezetőinek a törekvését végül siker koronázta, a konvent 1940 áprilisában tartott ülésén az intézményt a gömöri egyházmegye „felügyelete, pártfogása és védelme” alá helyezte.88 86 Konkoly-Thege., 1939: (III. sz. függelék) 123. p. 86 Kömíves, 1939. (2) 9. p. 8? Konkoly-Thege., 1939. (63) 116. p. 88 A Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje Budapesten, 1940. évi április hó 17-19. napjain tartott ülésének jegyzőkönyve. Bp., 1940. (továbbiakban: Konvent, 1940.) (59) 59. p.
