Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNY - Bertalan Péter: Fejér megye egyházpolitikai mozgásai, 1957-1968
14 Egyháztörténeti Szemle XIII/1 (2012) papot annak ellenére, hogy kapcsolata a helyi tanáccsal kifogástalan. Azt sem helyeselte, hogy Fejér megyében egy pap sem tagja a tanácsoknak, illetve egyetlen papot sem jelöltek tanácstagnak. A II. Vatikáni Zsinattal kapcsolatban a jelentés beszámolt arról, hogy a haladó, azaz a békepapok a pápa által képviselt irányvonal győzelmében bíztak, s féltek attól, hogy a beteg XXIII. János pápa meghal, és az Ottaviani bíboros által képviselt konzervatívok kerekedhetnek felül, ami újból XII. Pius irányvonalának visszatérését jelentené. A főelőadó megjegyezte azonban azt is, hogy ezek a kétségek tájékozatlanságot bizonyítanak, mert nem a pápa és Ottaviani személyes küzdelméről, hanem az egyházon belüli reformerek és a konzervatívok szembenállásáról van szó. A zsinaton résztvevő püspökök többsége már nem támogatta a konzervatív álláspontot. Az ún. semleges papok óvatosak voltak, egyetértettek a pápával, de annak szellemében cselekedni még nem mertek. Ennek oka - mondta a főelőadó - a megyéspüspök magatartása. Shvoy ugyanis nem beszélt a zsinatról, annak pozitív vonatkozásairól. A főpásztor és környezete azt hangsúlyozta, hogy a pápa a következő ülésszakra több püspök részvételét várta. A főelőadó ezután egy katolikus pap levelét idézte a cölibátussal kapcsolatban. A levél annyiban érdekes, hogy jól szemléltette azokat a gondokat, kérdéseket, amelyek a papi életmóddal voltak kapcsolatosak, s amelyeket a katolikus egyházzal szembenálló erők támadási felületként jól ki tudnak használni. Ezután a főelőadó újból megemlíti a fiatal papok problémáját a küszöbön álló országos értekezlet ürügyén. Tömören és találóan fogalmazta meg a fiatal papok ellenállásának okát, mondván, azért nem mennek el a számukra szervezett országos értekezletre, mert, ahogy ők mondják, „azt a szekeret, amely eltiprásukra törekszik, nem tolhatják”. Arra az ellenvetésre, hogy más egyházmegyéből részt vettek az értekezleten a fiatal papok, azt válaszolta, hogy onnan sem önszántukból mentek. A püspöki aula idézésszerű értesítése még jobban elriasztotta őket. Ez természetesen nem a püspök meghívója volt, aki az állam által a papok számára szervezett értekezleteket beavatkozásnak tartotta az egyház ügyeibe. Shvoy sokat foglalkozott a fiatal lelkészekkel. Születésnapján - jegyezte meg a főelőadó - a püspök idejének egy részét arra szentelte, hogy az esperesekkel a fiatal lelkészek helyzetéről elbeszélgessen, megértésre, segítségre buzdítva őket. Itt újból az idős és a fiatal generáció szembenállását részletezte a jelentés. Sajátos érvként jelent meg az, hogy a fiatalok véleményét, állásfoglalásait a püspök, a segédpüspök és környezete befolyásolta, ami közrejátszott abban is, hogy a békepapi mozgalom gyenge, vezetői nem megfelelőek, s az általános papi vélemény szerint új embereket kellene a mozgalom élére állítani. A főelőadó úgy látta, hogy ezzel a békepapi mozgalom megtorpedózása volt a cél, amiben jelentős szerepe volt a fiatal papság magatartásának. Ennek bizonyítására a főelőadó idézett egy kamaszkorú tanuló neki írott leveléből: „Tisztelt Miniszteri Biztos Úr! Bizalmas kéréssel fordulunk Önhöz. Ne pártfogoljanak olyan papokat, akik minden becsületes ember előtt közutálatnak örvendenek. Iszákos, becstelen, hazug, kétszínű [...] magatartásúak. Ezekkel szemben értsék meg azokat, akiket, ha kell dobnak és rúgnak. Csak ezek után számíthatnak arra, hogy a fiatalok szívé- 5 44 Jelentés az 1963. január - márciusi munkáról. Székesfehérvár, 1963. április 5. - FML. 002/1963.
