Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNY - Bertalan Péter: Fejér megye egyházpolitikai mozgásai, 1957-1968
Fejér megye egyházpolitikai mozgásai 15 bői bizalom és együttérzés fakad. Bízunk segítségében. Budapesti papok kérése ez a fehérvári fiatal papokért, káplánokért.”45 Feltehetően a levelet egy olyan fiatal írta, akire nagy hatást gyakorolt egy fiatal hitoktató, vagy éppen papi rokona volt. A levél bevezető mondatainak kemény fogalmazásától eltekintve azt dokumentálta, hogy a hatósági erőszaktól való félelem még mindig nagy. Mivel a katolikus egyházzal való viszony rendezése a külpolitikai összefüggések miatt a „nagypolitika” rangjára emelkedett, még a miniszteri biztossal ellenőrzött és az általa adminisztratív módon, direkt eszközökkel irányított Fejér megyében is tájékoztatót kellett tartani a községi, járási, városi tanácsi vezetőknek, hogy a régi módszerek helyett újak alkalmazására lett szükség, közeledni kellett a papsághoz. A legtöbb vezető ugyanis - a főelőadó tapasztalata szerint - a pártállam egyházpolitikájának „változásával” nem volt tisztában.46 Shvoy Lajos elvi szilárdsága, a politika szempontjából felfogott hajtha- tatlansága egyre kellemetlenebb lett a Vatikánnal tárgyaló kormánynak. Az ÁEH elnöke, mint arról a főelőadó beszámolt jelentésében, 1963-ban személyesen találkozott a püspökkel. A találkozónak a miniszteri biztosság megszüntetése volt a témája. Az ÁEH elnöke az idős főpap megpuhítására törekedett. Az utolsó egyházmegye, ahol az egyházakkal szembeni nyílt diktatúrának ez a módszere még működött 1963-ban is, Fejér megye volt. Érthető, hogy az állam számára is kényelmetlen volt már a biztosi intézmény fenntartása egy olyan egyházmegyében, amely közvetlen kapcsolatban volt a politikai centrummal, Budapesttel. Shvoy Lajos kemény ellenállást tanúsított, ezért volt szükség a főelőadó szerint arra, hogy Csala László, a megyei tanács főosztályvezetője is tárgyaljon a püspökkel. A XXIII. János pápa halálának alkalmából kiadott püspöki körlevél, valamint az állam és egyház közötti megállapodás betartatása tették szükségessé a találkozót. A főelőadó pontosabban nem határozta meg az okokat. A találkozón a főosztályvezető visszhangozta az ÁEH elnökének és a főelőadónak gondolatait, a miniszteri biztosság időtartama csak a püspöktől függött, és az ő érdekében történt a „felügyelet”, mert elejét akarták venni az esetleges szituációknak, amelyekre a főpásztor sok precedenst szolgáltatott. Mint már szó volt róla, XXIII. János súlyos betegsége a Vatikán és a szocialista országok közötti kapcsolatfelvételt többek véleménye szerint fékezhette, halála pedig meg is akadályozhatta. Mivel Shvoy is XII. Pius irányvonalának képviselője volt, a kelet felé nyitás új vatikáni irányvonalát nem fogadta el, de meghajolt XXIII. János akarata előtt. Ez az engedelmes, elfogadó attitűdöt jelentette részéről. Ezt a főelőadó úgy mutatta be, hogy a pápa életében a püspöknek soha nem volt egy pozitív nyilatkozata az egyházfőről. Ennek a kijelentésnek ellentmondott az az ugyancsak az előadó által említett tény, hogy Shvoy a székesfehérvári bazilikában XXIII. János életművét méltatta, s nagyra értékelte. Jellegzetes fordulattal fejezte ki a főelőadó a békepapoknak s velük együtt a magyar politikai vezetésnek a hangulatát: „A mozgalmi papok reménykednek abban, hogy VI. Pál nem csinál pálfordulást, de azok tartanak és félnek” a diplomata pápát ól.-47 45 Uo. 46 Uo. 4? Jelentés 1963. április í-től július í-ig. Székesfehérvár, 1963. július 2. - FML. 002/1963.
