Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNY - Bertalan Péter: Fejér megye egyházpolitikai mozgásai, 1957-1968
Fejér megye egyházpolitikai mozgásai 13 senki sem jelenik meg a megyei politikai tájékoztatókon. Némi emelkedés ugyan az év elejéhez képest a résztvevők számában kimutatható. A megszokott 23-25 fő helyett 1962 második felében két tájékoztatón 40 körül volt a megjelentek száma.-*0 AII. Vatikáni Zsinat a Szentszék politikájának megváltozását jelentette. XXIII. János óvatos, de határozott lépései következtében a kelet-európai szocialista országok katolikus egyházai, hívei számára a remény felcsillant. „A II. Vatikáni Zsinat nyomán megtört a jég, ami lehetővé tette, hogy a keleti országokból néhány püspök, és ha óvatosan is, de beszéljen. így lépésről lépésre tárultak fel és körvonalazódtak a Szentszék számára korábban csak másodkézből, az uralkodó rezsimek híveitől vagy ellenzékétől származó információk nagyvonalakban, és nem mindig pontosan ismert viszonyok” - írja Casaroli bíboros A türelem vértanúsága cimű memoárjában.*1 A magyar kormány sem zárkózott el a párbeszédtől: az első megbeszélésekre 1963 májusában sor került.-*2 A kapcsolatok felvételéhez a kedvező hátteret teremtett az Elnöki Tanács 1963. évi törvényerejű rendelete a közkegyelem gyakorlásáról. Érthető az öröm, amellyel Shvoy Lajos az amnesztiát fogadta. Ő azokhoz tartozott, akik Lovrek Károly szerint azt a szélsőséges véleményt vallották, hogy a megbüntetettek igaztalanul szenvedtek. A főpásztor értelmezése szerint az amnesztia azokra is vonatkozott, akik bírói eljárás alá nem estek, vagy már letöltötték a büntetést, de egyelőre el vannak tiltva a papi hivatás gyakorlásától. A főelőadó ezt az állásfoglalást azért hangsúlyozta jelentésében, mert a Székesfehérvári Egyházmegye kiemelten érintett nagy számú, a politika által üldözött, erőszakkal felfüggesztett lelkésze ügyében emelte fel szavát a főpásztor. Shvoy kérte Hídvégi Ernő, Trimmer Elek, Hídvégi Ervin, Felnémeti Ferenc, Szente Imre, Vajk Gyula és Halász Ervin büntetésének megszüntetését. A kérését azzal indokolta, hogy ha a kormány meg tudott bocsátani azoknak, akik el voltak ítélve, akkor feltétlenül bocsásson meg azoknak is, akik ellen nem folyt bírói eljárás. Az előadó ezután felvázolta azt a politikai hátteret is, amely Shvoy reményeit, kérését megalapozza. Utalt Kádár János beszédére, amely az állam és az egyház viszonyát taglalta, és a békepapoknak is tetszett. A főelőadó szerint a papság semleges része« is várakozással fordult az állam felé. Lovrek Károlynak a papok megemlítették a püspökök kinevezésének kérdését, abban bíztak, hogy a Vatikán által kinevezett főpásztorok fogják irányítani az egyházmegyéket. A főelőadó úgy látta, az éremnek két oldala van, és a jobb viszony kialakítása elsősorban a papság magatartásán múlik, ez pedig a Székesfehérvári Egyházmegyére elsőrendűen vonatkozott. Az 1962. évi országgyűlési választások előkészületeibe a békepapok - Mórász Pál, Mátyás Kálmán, Kisteleki Antal - is bekapcsolódtak. A katolikus bizottság képviseletében minden járásba elmentek, sok plébánossal beszéltek. A főelőadó is látogatta a plébániákat. Tapasztalatai érdekesek. Az AEH bűnének tartotta, hogy több helyen a jelölőgyűlésre nem hívták meg a * 4-*0 Uo.-** Casaroli, 2001.129. p. 42 Casaroli, 2001.40. p. 43 Valószínű, bízott abban, hogy őket is a hivatalos politika mellé állítja a konszolidáció hangulata.
