Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - TANULMÁNY - Bertalan Péter: Fejér megye egyházpolitikai mozgásai, 1957-1968
12 Egyháztörténeti Szemle XIII/1 (2012) tapasztalhatók, hogy pl.: nem akarta aláírni, házi fogságban van”. A lakosság körében is terjedt a hír, hogy házi fogságban van. Egy tömör kijelentő mondat utal a főpásztor helyzetére: a püspök „az elnöki üzenetben - az ÁEH elnökéről van szó - ajánlott megszigorításokat betartja”.3" Ez utalás arra, amit a lakosság is tudott, vagyis, hogy a püspököt mozgásában és ordináriusi jogaiban súlyosan korlátozták. Kisberk Imrét, a segédpüspököt is megemlíti a jelentés. A főelőadó szerint az 1956 és 58 között a papi tevékenységéből felfüggesztett, majd a székesfehérvári belvárosi plébániára visszatért főpapot továbbra is fegyelmezni kellett. Csak annyi pozitívumot látott magatartásában, hogy Kisberk Imre elmondta viselkedésének okait. A püspöki palotában ritkán fordult meg, de a titkárral jó volt a kapcsolata. A főelőadó megemlítette még Pásthy Antal gondnok egyházmegyei pénztáros nevét is, akivel Shvoy bizalmas kapcsolatban volt.37 38 Külön fejezet foglalkozott a fiatal papokkal. A főelőadó úgy értékelte, hogy a fiatal Fejér megyei papok magatartásával sem az állam, sem az egyház nem volt megelégedve. Mindennel szemben közömbösek, zárkózottak, élik saját mindennapi életüket. Politikailag 10 évvel elmaradnak a kortól. A békepapok jelenlétében az 1962. február 13-án meghívott káplánok azért nem jelentek meg a megyei politikai tájékoztatókon, mert, ahogy ők mondták, lelkiismeretük ellen cselekednének. A főelőadó szerint azonban elfogadták a rendszer gazdaságpolitikáját, hisz többségük szegény szülők gyermeke. Nem volt mit siratniuk a múltból, de nem értettek egyet az államnak a vallással szemben tanúsított politikájával sem. A főelőadó állítása szerint volt olyan megnyilvánulás is, amely elítélte az egyház 1945 előtti és aktuális magatartását is. Arról is szó esett, hogy a fiatal káplánok és a plébánosok között is ellentét alakult ki. A fiatalok nehezen fogadták el az alárendeltséget. A papi koronákon az idősebbek hangsúlyozták, hogy a fiatal papoknak két típusa van. Az egyik világias felfogású, egyéni utakon jár, bátran bírál, de önkritikája nincs. A másik típus ennek ellentéte. Jó szándék jellemzi, de lelki ereje kicsi, a nehézségek letörik. Az előadó hanyagsággal, nemtörődömséggel, a kezdeményezési készség és képzettség hiányával is megvádolta a fiatal lelkészeket, mondván, hogy az idősebb papok ezért nem voltak velük megelégedve.39 Az előadó tájékoztatója bizonyítja, hogy a politikai hatalom az egyház papságának megosztására törekedett. Ebben támogatókra is talált a békepapok között. A fiatal papokkal szembeni averziókat a Központi Szeminárium növendékeinek rendszerellenessége táplálta. Tabódy szerint a szeminárium vezetése összejátszott a politikusokkal, hogy a kibontakozó ellenállást felszámolja. A szemináriumban is az idősebb papi generáció kezében volt az irányítás. Mórász Pál kanonok, a megyei katolikus békebizottság elnökeként nagyon aktív tevékenységet fejt ki, munkáját a főelőadó nagy elismeréssel nyugtázza. A táj értekezletek megszervezésében Bokor Ferenc dunaújvárosi plébános érdemeit emeli ki. A békepapi mozgalom azonban ennek ellenére nem tud igazán elfogadható eredményt felmutatni. A fiatal papok közül 37 Jelentés 1962. január í-től március 31-ig. Székesfehérvár, 1962. március 31. - FML. 0044/1962. 38 Névtár, 1967. 39 Uo.
