Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - A. Molnár Ferenc - Oszlánszki Éva: A Szenci Molnár Albert fordította zsoltárok szöveghagyományozódása a mai magyarországi református énekeskönyvben
8 Egyháztörténeti Szemle XIII/2 (2012) hoz jobban igazodó, minden egyéb téren pedig lehetőleg a Szenei Molnáréval egyenrangú modern fordítások készítését. Nem a régiek helyett, hanem mellettük, felkínálva az alkalomhoz illő választás lehetőségét.”16 * Magunk az előbbiekkel jórészt egyetértve, de - mint említettük, és CsomaszTóth gyakorlatához is hasonlóan — a zsoltárkönyvet egységként is tekintve, Szenei Molnár zsoltáraiból nem hagynánk el, a versszakokból azonban olykor igen, és kisebb szövegmódosításokat is elfogadhatónak tartunk. Azt gondoljuk, ha a Szenei Molnár-zsoltárversszakokból az említett okokból - és a szöveg érthetőségére, folyamatosságára szintén ügyelve - elhagyunk, a ma emberének már félreérthető, idegen szavakat, szöveghelyeket mértékkel és jó okkal esetenként megigazítunk vagy jegyzetben megmagyarázunk, azzal inkább ennek az értékes szöveghagyománynak a szélesebb körű továbbörökítését segítjük elő. A jelenlegi nyelvi és egyházi helyzet ugyanis messze áll az egy- vagy kétszáz, de akár csak a néhány évtizeddel ezelőttitől. Karácsony Sándornak a magyar köz- és irodalmi nyelv fejlődésére vonatkozó elképzelése sem vált be, a vallási élet, a zsoltárismeret is visszább szorult, a súlypontja pedig a vidékről a városokba tevődött át. Újabb kérdőíves felmérések szerint (is) pedig a gyülekezetek, a hívők az énekeskönyvnek csak egy kisebb részét használják, a régi énekek, köztük a zsoltárok számos elavult vagy megváltozott jelentésű szavát, kifejezését pedig nem vagy nem jól értik.‘7 Ugyanakkor álláspontunkat, amely egy általánosan használt, leendő nép- vagy közénekeskönyvre vonatkozik, noha magunk nyilván a leginkább javallhatóként kezeljük, de egynek a többi közül, és mások véleményét szintén megértjük, tiszteletben tartjuk, vizsgálódásainkat pedig vitaanyagnak is tekintjük. A Magyar Református Egyház Generális Konventjének Liturgiái Bizottsága az istentisztelet megújulásának teológiai alapelvei között a zsoltárokról a következőt írja: „A 150 genfi zsoltár olyan örökség, amelyet meg kell őrizni.” S az énekeskönyv, a zsoltárok kapcsán figyelembe veendők még például a következő megállapítások: „Legyen széles körű diskurzus az énekeskönyvről és a gyülekezeti éneklés jövőjéről.” Illetve: „[Az istentisztelet] kerülje tudatosan a figyelmet elterelő és nehezen érthető archaizmuso- kat.”18 A Szenei Molnár-zsoltárok és szöveghagyományuk, a mai (1948-as) énekeskönyv szövege és gyakorlata nyilvánvalóan mind az egyházi énekügy és annak története, mind a magyar nyelvtörténet számára figyelemre méltó és tanulságos. Ezért a Szenei Molnár fordította zsoltárok eredeti szövegét - párhuzamos elhelyezést alkalmazva - összevetettük a mai magyarországi énekeskönyvben (Ék.) lévővel. Az e[ső 15 zsoltár kommentált összevetését már közöltük, s jelent meg cikk az Ék.-ben összevont zsoltárversszakokról 16 Kecskés András: A magyar református istentiszteleti ének szövegéről. Magyar Egyházzene, IV(i99Ó/i997) : 294, 300. p. "7 Ld. pl.: A. Molnár, 2009. 58-68. p. Vö. még pl.: Oszlánszki, 2007.; Bolya, 2003.; Protestáns Téka, 2007. 4. sz., 2008. 2. sz. 18 Reformátusok a kegyelem trónusánál. A magyar református istentisztelet megújulásának teológiai alapelvei. Szerk.: Fekete Károly. Bp., 2010.
