Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - A. Molnár Ferenc - Oszlánszki Éva: A Szenci Molnár Albert fordította zsoltárok szöveghagyományozódása a mai magyarországi református énekeskönyvben
A Szenei Molnár Albert fordította zsoltárok szöveghagyományozódása 7 mátus énekeskönyv13 * * ugyan mindenben átveszi az 1948-as magyarországi énekeskönyv zsoltárszövegeit, de még további versszakokat hagy ki, az 1425-ből összesen 857-et tartalmaz.) A szövegmódosítások ügye már nehezebb kérdés, de a félreérthető, a gyülekezet számára különös szavakat, szószerkezeteket - a tartalom, a jelentés megváltoztatása nélkül - esetenként ugyancsak kicserélhetőnek tartjuk, máskor, az esetek többségében pedig láb- vagy végjegyzetben kellene magyarázni őket. (Mai énekeskönyvünkben a zsoltároknál csak két szómagyarázat van lábjegyzetben: a 3. zsoltár alítják és a 91. kedvedént szaváról olvashatjuk, hogy jelentésük ’vélik, gondolják’, illetve ’kedved szerint’. Pedig a szó- és kifejezés-magyarázatok száma háromjegyű is lehetne.) Csomasz Tóth módosításainak egy része, úgy látjuk, elfogadható, javallható, nem egyszer azonban szerencsésebb lenne visszaállítani az eredeti szöveget, vagy másutt és másféle igazítást is tenni. Igaz, régi irodalmi szövegeket általában nem szokás módosítani, az egyházi közénekek azonban ebből a szempontból általában más elbírálás alá esnek: a hosszas használat, a gyakorlat, az, hogy ezeket már teljesen közkincsnek érzik, megengedőbb a módosítással szemben. Erre elég csak Csomasz Tóth A református gyülekezeti éneklés c. összefoglaló munkájában az énekeskönyvben lévő összesen 512 énekhez csatlakozó jegyzetanyagot megnézni. S korábban rámutattunk, hogy például a 190. dicséretünknek a 17. század elejétől adatolható szövegén már az Öreg graduál (1636) módosított, s a szöveg egy-két helyét énekeskönyveink némileg mind a mai napig variálják.'4 Ugyanakkor kívánatosnak tartanánk egy olyan (kottás és kommentált) egyházi énekeskönyv összeállítását is, amelyben Szenei Molnár Albert zsoltárainak eredeti szövege változatlanul szerepel, hasonlóan az irodalmi és/vagy a tudományos kiadásokhoz.13 A református énekeskönyv zsoltáranyagával kapcsolatban mindenképpen figyelemre méltó Kecskés András véleménye is (cikkére korábban azért nem hivatkoztunk, mert később találtunk rá). Szerinte a történeti érték fontos, de „nem pótolhatja az istentiszteleti rendeltetés maradéktalan érvényesülését. A templom nem múzeum, a gyülekezeti énekeskönyv nem irodalomtörténeti adatbázis. Ugyanakkor mind a nyelvi, mind a történeti értéknek megvan a maga szerepe a költészet lényegétől elválaszthatatlan esztétikai érték kialakításában.” S ő is fontosnak tartaná Szenei Molnár zsoltárainak egy kottás, jegyzetelt kritikai kiadását, de egyes zsoltárok, zsoltárrészek szövegbeli problémáit, fogyatékosságait látva azt írja, a gyülekezeti énekeskönyvben nem kellene erőltetni a Szenei Molnár-féle zsoltárok „hiánytalan közreadását”, sőt szorgalmazni kellene „a genfi dallamok13 Továbbiakban: Ék. 1996. A „találkozós” arra vonatkozik, hogy a magyar reformátusok világtalálkozójára adták ki Budapesten. Volt olyan elképzelés, hogy ezt egyetemesen használják, a magyarországi szakemberek azonban ezt nem, csak az alkalmi használatot fogadták el, mert a (hazai, 1948-as) Ék.-et jobbnak tartják. Azon egyháztestek részére azonban, ahol az Ék. 1996. előrelépést jelent, a használatbavételét ajánlják. 14 Ld.: A. Molnár, 2009. 61-62 p. 13 Részben ilyennek tekinthető: Bólya, 2003. (A szerkezetet, a formátumot azonban közelebb kellene hozni a közénekeskönyvéhez.)
