Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)

2012 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - A. Molnár Ferenc - Oszlánszki Éva: A Szenci Molnár Albert fordította zsoltárok szöveghagyományozódása a mai magyarországi református énekeskönyvben

6

Egyháztörténeti Szemle XI11/2 (2012)

Csomasz Tóthéhoz, a ma használt énekeskönyvet összeállító bizottságéhoz, attól csak részben tér el.12 A zsoltárkönyv egységéhez is kötődve szintén azt tartanánk jónak, ha a leendő énekeskönyvben mind a 150 Szenei Molnár fordította zsoltár szerepelne, de nem minden versszak. (Az első versszak azonban mindig.) A túlságosan részletező, az ószövetségi zsidósághoz speciálisan kötődő, a keresztyénséggel'nem összeegyeztethető (például bosz- szúzsoltárok) és/vagy a nyelvileg igen elavult versszakokból szerintünk is lehetne elhagyni még többet is, mint ami a mai énekeskönyvből kimaradt. (Csak megemlítjük, hogy az úgynevezett egyetemes - de aztán nem egyetemesen, egységesen használt - vagy „találkozós” 1996-os Magyar refortárt, mint ahogy bizonyára senki sem fogja Toldi Miklós történetét még egyszer olyan tökéletesen és szépen versbe szedni, mint annak idején Arany János.” Aztán azt mondja, hogy a zsoltárok nyelve ugyan régies, de sokan így ismerik és szokták énekelni, s a „Gyülekezeteink nagy része falusi gyülekezet, népnyelven beszélő parasztokból áll. A népnyelv és a régi nyelv között pedig nincs olyan nagy különbség, mint a régi nyelv és a városi lakosok beszéde között. A városiak is ismerik tanulmányaikból az irodalmi nyelvet. Klasszikus nagy íróink közül éppen a legeslegnagyobbak falusi származásúak, műveikben ők nagyon is sokat merítettek a népnyelvből, sőt egyesek még a régi nyelvből is. [...] Mi jó reménységgel vagyunk a felől, hogy a ma még talán meglévő nehézség is mindinkább csökken s nemsokára köznyelvünk is a régi nyelv és az irodalmi nyelv szellemében fog megújulni.” Szent Dávid király százötven zsoltára. Magyarra fordította Szenei Molnár Albert. [Fakszimile.] Pécel, 2001. 6-7. p. (A kis könyv végén szómagyarázatok is vannak, de csak egy szűk lapnyi.) Hasonló véleményre ld. még pl.: Fekete, 2009. Utalunk még arra is, hogy A Magyar Református Egyház Énekügyi és Liturgiái Bizottságának Zsoltáros Munkacsoportja vagy Albizottsága (ennek A. Molnár Ferenc is tagja) budapesti kibővített ülésén 2010. december 29- én például az a többségi, de nem egyhangú vélemény fogalmazódott meg, hogy a leendő énekeskönyvben Szenei Molnár Albert teljes zsoltárszövege megtartandó, kisebb szövegmódosítások pedig csak ott történjenek, ahol a szöveg ma félreérthető, illetve jegyzetekben szómagyarázatok is fölvehetők. A Doktorok Kollégiuma Nyelv- és Irodalomtudományi Bizottságának (A. Molnár Ferenc ennek szintén tagja) 2011. november 4-i budapesti ülésén pedig végül is olyan összegző (többségi) vélemény hangzott el, miszerint a leendő énekeskönyvben a jelenlegi énekeskönyv mind az 512 éneke minden versszakának helye van.

12 Álláspontunk bővebb kifejtésére ld.: A. Molnár Ferenc: Szenei Molnár Albert zsoltárainak nyelvi problémái a református énekeskönyvben. In: Egyháztörténeti Szemle, 2009. 3. sz. 56-69. p. (továbbiakban: A. Molnár, 2009.) Oszlánszki Éva: Változtatások Szenei Molnár Albert zsoltárszövegein a mai magyar református énekeskönyvben. Debrecen, 2007. (Kézirat, egyetemi szakdolgozat; témavezető: A. Molnár Ferenc. Online: Debreceni Egyetem BTK Magyar Nyelvtudományi Tanszék: mnytud.arts.unideb.hu/szakdolgozatok.php, továbbiakban:

Oszlánszki, 2007.) E témakörre ld. még pl.: Psalterium Ungaricum. Szenei Molnár Albert zsoltárfordításai a genfi zsoltárok dallamaira. Közreadja: Bolya József. Bp., 2003. (továbbiakban: Bolya, 2003.)