Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - RECENZIÓK - Tóth Krisztina: Hubert Wolf: A pápa és az ördög. A vatikáni levéltárak és a Harmadik Birodalom
106 Egyháztörténeti Szemle XIII/1 (2012) tálva számos, a hozzáférhetővé vált gazdag forrásanyagból merítő tanulmány és kötet jelent meg.« Ezek sorába illeszkedik ez a kiadvány is, amely eredetileg 2008-ban, német nyelven látott napvilágot. Különösen figyelemreméltó, hogy már két évvel a kiadása után, 2010-ben elkészült a magyar fordítása. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert így a hazai közönség anyanyelvén új és releváns nemzetközi kutatási eredményeket tesz széles körben elérhetővé azok számára is, akik esetleg idegen nyelvi ismeretekkel nem rendelkeznek, viszont a téma érdeklődésük középpontjában áll. A mű szerzője Hubert Wolf professzor, a münsteri egyetem tanára, aki 2000-től a Német Kutatási Közösség által támogatott program keretében a római inkvizíció és az Index kongregáció tevékenységének feltárásán munkálkodó team vezetője, s már több publikációja látott napvilágot hasonló témában.s A könyvnek már maga a címlapja is figyelemfelkeltő. Az eredeti német kiadással ellentétben, ahol a borítón pusztán a szerző neve, a kiadó és a cím található piros és fehér betűkkel, a magyar kiadás sajátossága, hogy itt Eugenio Pacelli bíboros államtitkár kitárt karú alakja tölti be a címlapot. A fotó az 1938-as XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson készült, amely történetesen Budapesten került megrendezésre, s ahol Pacelli a pápa legátusaként vett részt. Ezáltal a magyar olvasóközönséghez már a könyv borítója közelebb hozza a bíboros államtitkár alakját. Maga a főcím (A pápa és az ördög) meglepő, első olvasásra hatásvadásznak tűnik, viszont belelapozva a könyvbe rögtön érthetővé válik, hogy a szerző miért ezt választotta. Erre magának XI. Piusnak a kijelentése szolgáltatott alapot, aki az 1929. május 15-i kihallgatáson a következőket mondta: „Ha akár egyetlen lélek megmentése lenne a tét, s ezzel nagyobb kárt lehetne elhárítani a lelkektől, akkor magával az ördöggel is tárgyalásba mernénk bocsátkozni.” (11. old.) S a gyakorlatban is többször hajlandó volt tárgyalni olyan személyiségekkel, például Adolf Hitlerrel, akik kormányzásuk alatt - különösen az erkölcsi és természetjogi törvények semmibevételével - rászolgáltak arra, hogy egyesek a megtestesült gonoszként emlegessék őket. Az alcím (A vatikáni levéltárak és a Harmadik Birodalom) pontosítja, közelebbről megjelöli, hogy miről is lesz a kötetben szó. Ahogy Hubert Wolf maga is * * vél formájában kiadott motu propriojával együtt nyilvánosságra hozott Legge sugli Archivi della Santa Sede 39. §-ban említ. « Ezek közül csak egy pár jelentősebbet említve: Besier, Gerhard: Der heilige Stuhl und Hitler-Deutschland. Die Faszination des Totalitären. Zusammenarbeit: Piombo, Francesca. München, 2004.; Sale, Giovanni: Hitler, la Santa Sede e gli ebrei, con documenti delPArchivio Segreto Vaticano. Milano-Roma, 2004.; Neapolitano, Matteo Luigi - Tornielli, Andrea: II Papa che salvö gli Erbei. Dagli Archivi del Vaticano tutta la veritä su Pio XII. Casale Monferrato, 2004.; Fattorini, Emma: Pio XI, Hitler e Mussolini. La solitudine di un papa. Einaudi, 2007.; Tornielli, Andrea: Pio XII. Eugenio Pacelli un uomo sul trono di Pietro. Milánó, 2007.; Marchione, Margherita: Pio XII. La veritä ti farä libero. Cittä del Vaticano, 2008.; In difesa di Pio XII. Le ragioni della storia. A cura di Giovanni Maria Vian. Venezia, 2009. Ld. még 7. sz. jegyz. s Ezek közül talán legismertebb: Wolf, Hubert: Index. Der Vatikan und die verbotenen Bücher. München, 2006.
