Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - RECENZIÓK - Kisvarga Gábor: Galla Ferenc: Pápai kinevezések, megbízások és felhatalmazások
Recenziók 101 Galla Ferenc: Pápai kinevezések, megbízások és felhatalmazások. Erdély, a Magyar Királyság és a Hódoltság területére. (1550-1711) Budapest — Róma, Pázmány Péter Katolikus Egyetem — Gondolat Kiadó, 2010. (Collectanea Vaticana Hungáriáé II/3.) 200 old. Galla Ferenc ezen kötete a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Gondolat Kiadó vatikáni - magyar történeti sorozatának keretei között látott napvilágot. A sorozat egyik kiemelten fontos feladatának tartja, hogy a 20. században bekövetkezett történelmi változások folyamán kéziratban maradt római kutatási anyagokat közölje. Jelen kötet ennek a célkitűzésnek tesz eleget. Galla Ferenc adatgyűjtését tudatosan bontotta fel két részre. Az anyag első része még napvilágot látott a Levéltári Közlemények 1946-os évfolyamában, azonban több kiegészítést és részletekben való közlést megakasztottak az 1947-49-es években lezajló események, így a munka második fele fiókban maradt egészen mostanáig. Galla jelen forráspublikációjában a 20. század első negyedszázadában megjelenő kivonatoló módszert alkalmazta, azaz a forrásokat magyar nyelven kivonatolva közölte, kiegészítve eredeti nyelvű idézetekkel. Az adatközlés kis átfedéssel tökéletesen beilleszkedik a mai hódoltság és missziótörténeti kutatásokba. A kora újkorban a hitegység felbomlásával, a világmissziók kialakulásával és a török hódítás következtében elszakadt területeken a szükség egyre sűrűbben vette igénybe a pápai felhatalmazásokat. A világi papok és szerzetesek sokszor olyan helyeken működtek, ahol sem plébánosok, sem püspökök nem voltak, így az ügymenet gyorsabb haladása érdekében szükségük volt ezekre a felhatalmazásokra, hogy elöljáróik feladatait elláthassák. Nem is beszélve a hitüket elhagyó klerikus és világi emberek tömegeiről, akiket csak pápai felhatalmazással lehetett fel vagy visszavenni az Egyházba. Találunk forrásokat például olyan esetekre, hogy a pápa felhatalmazást adott arra alkalmas és magasan képzett egyháziaknak a tiltott könyvek olvasására. A cél világos volt, meg kellett cáfolják a könyvek tételeit. Probléma volt még a megfelelő klerikus utánpótlás is, hiszen a hódoltság területén állandó jelleggel lépett fel ez az égető kérdés. Ilyen esetekben szintén felhatalmazásokra volt szükség, hiszen nem volt elég pap a misézési feladatok ellátására, vagy éppen a hívek lelki gondozására sem. A forrásokon szinte visszatérő motívumként hullámzik végig a házasság problémája is, a hívek ugyanis tömegesen választották a protestantizmus vagy éppen az iszlám által nyújtott, jóval enyhébb lehetőségeket. A felhatalmazások által nyújtott jogkört a probléma nagysága tágította és a helyzet lehetőségei szűkítették. Értelemszerűen a legnagyobb mozgástérrel a pogányság és protestantizmus által uralt területeken lévő misszionáriusokat ruházták fel. A források, amiket Galla közöl, jellegükben követik a korszak változásait. Gondolok itt arra, hogy az 1572-es évtől még a meglévő fakultások megerősítésére irányulnak a kérelmezések, a 90-es és a századforduló éveiben már vizitációs felszólításokkal és kérelmezésekkel egyaránt találkozunk. A század elején még a különböző szerzetesrendek kiváltságait újítja
