Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Molnár Sándor Károly: Bereczky Albert levele Forgács Gyulához, 1920. szeptember 2-án (és ami utána következett...)
Molnár Sándor Károly A Magyarországi Református Egyház történetében lépten-nyomon felbukkanó átpolitizáltságnak1 tudható be, hogy - miként az egyik szakmunkában olvasható - az „1918-19-es forradalmak alatti események forrásai még mindig nincsenek kellő alapossággal összegyűjtve, földolgozva, kiértékelve. A kevés számú földolgozás, visszaemlékezés, alkalmi cikk nem egy esetben a pamflet-szintig motivált, szubjektív, vagy téves, pontatlan egymásnak ellentmondó adatokat közöl”.2 A történelem átpolitizálása, többek között, azért sem kívánatos, mert visszavetíti az utókor fejleményeit a múltba, és ezáltal egy önmagát magyarázó ördögi kört hoz létre. Amíg a korábbi összefüggéseket sem látják tisztán a történészek, illetve a társadalomtörténettel foglalkozók, addig — bármennyire is szeretnék a későbbi eseményeket megvizsgálni - csak torzóval dolgozhatnak. A történelem átpolitizálása az utókor vétke, a politizálás a mindenkori jelen sajátja. Hogy a politizálás mint törekvés helyeselhető-e vagy sem, egyedi vizsgálatot igényel. De az, hogy a politizálás bizonyos helyzetekben az átpolitizálás tápanyagaként szolgál - kétségtelen. A következő levél bepillantást ad egy olyan kör, baráti társaság életébe, mint amilyenek a politikai élet oldalvizén is megjelentek. Az ilyen véd- és dacszövetség irányába fejlődő társaságoknak (a korban legalábbis) legismertebb példája, az Osztrák-Magyar Monarchia végén, illetve a Bereczky Albert levele Forgács Gyulához, 1920. szeptember 2-án (és ami utána következett...) 1 Részben az átpolitizáltságnak, részben pedig a rövid huszadik század magyar kollektív emlékezetének állít emléket Szilágyi György mára már folklorizálódott „Hányás vagy? 28-as ...” kezdetű írása. A vers - bár kabarészámként vált ismertté, mégis inkább - egy zárt közösség identitáskeresésének mintája. Egyik részlete igaz az egyházak - így a Magyarországi Református Egyház - életére is, melyben szintén megjelent az (egy zárt közegben önsorsrontó hatalommá váló) átpolitizáltság: „Ez egy kis ország. / Itt mindenki érdekelve volt valamilyen politikai mozgalomban. / Pro és kontra. / Itt egyszer az életben mindenkinek kihúzták a politikai nyerőszámát. / Itt egyszer az életben mindenki leszámolhatott az ellenségével. / Itt a leszámo- lóval is leszámoltak. / Ez egy kis ország.” (Szilágyi György) 2 Bolyki János - Ladányi Sándor: A Magyarországi Református Egyház 1918- 1948 között. In: A Magyarországi Református Egyház története, 1918-1990. Szerk.: Barcza József - Dienes Dénes. Sárospatak, 1999. (továbbiakban: Bolyki-Ladányi, 1999 ) 15- P- Rövidebb formában először megjelent: A magyar protestantizmus, 1918-1948. Szerk.: Lendvai L Ferenc. Bp., 1987. 25- 127. p.) A kronológiai rész megtartása mellett tartalmi értelemben vett lényegi különbség nélkül közlésre került még: Ladányi Sándor: A Tanácsköztársaság és az egyházak. In: Magyarország a XX. században. 2. köt. Szek- szárd, 1997. 331-336. p. A Bolyki-Ladányi szerzőpáros megállapításának igazolására alkalmas pl.: Kónya István: Az 1918-19-es forradalmak és a magyar református egyház. In: Tanulmányok a kálvinizmusról. Bp., 1975. 126-136. p.; (Elsősorban Balthazár Dezső szerepét mutatja be.)
