Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Molnár Sándor Károly: Bereczky Albert levele Forgács Gyulához, 1920. szeptember 2-án (és ami utána következett...)
12 Egyháztörténeti Szemle XII/4 (2011) Horthy-korszak elején működött „MISE”, amit „Miniszterséghez segítő egyesületként” neveztek a kortársak cinikusan, miközben a félreolvasott rövidítés eredeti alakja, a MJSE a Magyar Jogászok Sport Egyesülete nevének rövidítéseként szolgált. Az egyesület tagjai közül többen miniszterek, országgyűlési elnökök, és más magas rangú hivatalt betöltők lettek. A politikatörténettel foglalkozók már régen felismerték az ilyen egyesületek, szakkollégiumok feldolgozásának fontosságát. A politikai élethez hasonlóan a magyar reformátusságnak is volt egy olyan köre, melyet a „MISE”-hez hasonlóan, egyházvezetői tanulóiskolának lehet felfogni, ez volt az ún. Péceli Kör. A körhöz kapcsolódók közül többen lettek püspökök és esperesek. Bereczky Albert levelében is több olyan személy tűnik fel, akikkel később ő maga is együtt emelkedett. Éppen ezért érdekes ez az 1920-ban keletkezett levél, mert annak szereplői és tevékenységük 1945 után hirtelen nagyon fontossá váltak. Bereczky Albert levele olyan kérdéseket tesz fel, amelyeknek megválaszolásához még óriási kutatómunka szükséges. Az egyik izgalmas kérdéskör, hogy a Tanácsköztársaság idején exponált lelkészeknek miként alakult az élete a két világháború közötti időszakban, valamint: akik még tevékenyek voltak 1945 után is, azoknak életútja hogyan változhatott meg. Ezen kérdésekkel azért érdemes foglalkozni, mert egyes lelkészek visszaemlékezéséből az derül ki, hogy a II. világháború után részben azért kellett visszavonulniuk, nyugdíjba menniük, mert például 1905-ben a különböző tüntetéseken, illetve az akkor megjelent politikai cikkekben elítélőleg szóltak a Szociáldemokrata Párt terveiről, nézeteiről, tetteiről,3 vagy a Tanácsköztársaság idején „nem megfelelően” nyilatkoztak, viselkedtek. Mások pedig, azok, akiket ebben a levélben is megemlít Bereczky, akkor értek pályájuk zenitjére. E kettősség még inkább érdekessé teszi a következőkben feldolgozott forrásokat. Előzmények Az első világháború végén nemcsak az ország, de a különböző felekezetek is válságos képet mutattak.'* Az a gyökeres változás és bizonytalanság, ami az őszirózsás forradalommal kezdődött és a Tanácsköztársaságban csúcsosodott ki, olyan kihívás elé állította az egyházak vezetőit és 3 4 3 „Bereczky Albert megválasztása érdekében Kiss Roland államtitkár soijában magához hívatja a jelölteket. Engem is magához hív a honvédelmi minisztériumba. Autóját küldi értem. Elmondja két bűnöm. Az egyik az, hogy az egyetemi hallgatók 1905-ben az én vezetésem mellett verték meg a szocialistákat a Rökk Szilárd utcában. Megnyugtatom, hogy utcán semmiféle ifjúsági mozgalomban nem szerepeltem. De a szocialisták által, a Rökk Szilárd utcában összetépett nemzeti zászló foszlányaival készített ifjúsági hadi-lobogót én avattam fel az Újvárosháza dísztermében. Kiss Roland megjegyzi, hogy ő is ott volt és »véresre tapsolta« tenyerét.” Kováts J. István: Egy élet prédikációja. H.n., é.n. [Gyömrő, 2005.] (továbbiakban: Kováts, 2005.) 439. p. 4 A magyarországi római katolikus egyház papjainak története éppen olyan érdekes, mint a protestáns lelkipásztoroké. Egy érdekes esetet dolgozott fel: Bakó Balázs: Az ellenforradalmár püspök. Eljárás gróf Mikes János szombathelyi püspök ellen 1918-1919-ben. In: A múlt feltárása előítéletek nélkül. Főszerk.: Gergely Jenő. Bp., 2006.109-120. p.
