Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Idő és időtlenség mint tél és nyár Mihálykó Jánosnak az örökkévalóságról szóló írásában

Idő és időtlenség mint tél és nyár Mihálykó Jánosnak az ... 77

minőségi különbségére Gitt szerint utal A jelenések könyvében használt nyelvtani igeidők, időalakok váltakozása: a kairoszból tekintve a kronosz jövőbeli eseményei megtörténtként közölhetők. Aquinói Szent Tamás az Ó- és Újszövetségre vonatkozó elméletében a mag és a fa, illetve fiú és férfi közötti viszony világítja meg a testamentumok kapcsolatát.37 Az apokaliptika és a tipológia is úgy értelmezi a történelmet, hogy közben az eszkatonra figyelmez, ám az apokaliptika úgy tekint a történelemre, mint ami a végkifejlet felé fut, a tipológia viszont úgy, mint a végkifejlet előképére.»8

Az allegorikus és anagogikus olvasat - földi menny

Mihálykónál azok a szövegrészek utalhatnak Isten valódi idejének esetleges földi megtapasztalhatóságára, amelyek arról számolnak be, hogy Isten a túlvilági jutalmazást már e földön elkezdheti. Amikor arról szól, mint fizeti meg a jó gazda munkásait, akik közül ravasz rosszakaróit kalodába zárja, megjegyzi: Isten is osztani kezdi jutalmát e világ vége felé.8« Mint látható, az anagogikus értelmezés annyira egyértelmű nyelvi formát kap Mihálykó szövegében, hogy szinte magától értetődik, nem kíván az olvasótól különösebb kognitív erőfeszítést e jelentésréteg megfejtése. Annál inkább a négyféle jelentés együtthatásának kimutatása, kibogozása. Megállapítható, hogy a vizsgált szövegkorpusz az üdvösségre koncentrál, erre az olvasatra van leginkább tekintettel. Ennek rendelhető alá a szövegegységek többségének értelmezése. A CAPUT XIIII. Az Napról és az Éyről mesél, az időt tematizálja. „Minthogy az Télben ige rövid és hamar elmúlandó napok vannak [...] Ezenképpen az mi életünk is igen rövid, múlton múl és fogyton fogy. [...] Minek előtte eszünkbe vennénk, hogy mi utolsó óránk el közelget 37 38 39

37 A szavak és a dolgok összefüggéséről: Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae, I. London-NewYork, 1964. 37-38. p.: ,Az a jelentés azonban, miáltal a szavak által jelölt dolgok maguk megint más dolgokat jelölnek spirituális értelemnek neveztetik. Emez a literális értelmen alapszik és előfeltételezi is azt. Mármost, ez a spirituális értelem három részre osztatik. Amint Szent Pál mondja, a Régi Törvény az Új előképe, az Új Törvény maga pedig, amint Dénes mondja, az eljövendő dicsőség előképe. Ekképpen hát az allegorikus értelem akkor kerül elő, midőn a Régi Törvény dolgai az Új Törvény dolgait jelölik; a morális értelem, amikor a Krisztusban véghezvitt dolgok és azok, kik előképezték őt, annak jelei, mit nekünk kell véghezvinnünk; és az anagogikus értelem, amikor az előttünk örök dicsőségben nyugvó dolgok jelöltetnek. [...] Most, mivel a literális értelem az, mi a szerző szándékában áll, és a Szentírás szerzője Isten, ki megértésben mindent egyszerre fog fel, nem válik kárára, miként Szent Ágoston megjegyzi, ha számos jelentés van jelen még az írás egyetlen passzusának literális értelmében is. [...] Tamás különbségtétele a literális és spirituális értelem között a szavak (verba) és a dolgok (rés) jelölésén alapszik [...] nem zárja ki a spirituális értelmet, de elsőbbségben részesíti az írás literális értelmét.” Fabiny, 1998. 208. p.

38 Fabiny, 1998. 66-68. p. A „typos” kifejezés Pál apostol óta alapeleme a hermeneutikai szakszókincsnek. A Krisztus-esemény felől visszapillantva az Ószövetség Isten „végidőbeli cselekvésének” előre való kiábrázolásait tálja fel.

39 mihálykó, 1603. 246. p.