Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Idő és időtlenség mint tél és nyár Mihálykó Jánosnak az örökkévalóságról szóló írásában
76 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) 7. az fákról és az ő gyümölcsükről 8. az szántó föld az ő maguával 9. az szőlőnek nevekedéséről 10. az oktalan állatokról 11. az férgekről 12. az éghi madarakról 13. az víízen való halakról 14. az napról és az éghről 15. az aratásról Ez 15 caputomat elő vegyük, és mindenikről rend szerint szóljunk, melyre segítsen az Úr Isten.” Izgalmas e párhuzamos szerkesztés, hiszen az egyik rész a kronoszban, a másik az örökkévalóságban, kairoszban játszódik. Az ember ideje egy irányba halad egy tengelyen, nem megfordítható, nem visszahozható, vélhetőleg nem végtelen. Ezzel szemben a kairosz, Isten ideje, örök egyidejűség, a beteljesült idő, ahol megszűnik múlt, jelen és jövő különbsége és értelme.33 Mihálykó írása ezt az elképzelést számtalanszor hangoztatja. Mint már említettük az írásmű érvrendszerének a comparatio adja meg sodrását, az egyébként koherens, a Bibliához hű szöveg mégis több ízben megkísérli elmagyarázni, hogy a két szféra tulajdonképpen sem mennyiségét sem minőségét tekintve nem vethető egybe. „Ezer esztendő teelőtted csak olyan, mint az nap, mely tegnap múlt el, és mint az éyeli virrasztás. [...] Egy dolgot el nem titkolok tü tőletek: Egy nap az úr előtt annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap.”34 Mintha eltérő kvalitásukból következően csak egymástól függetlenül léteznének,35 az Úr ideje nem idő, nem mérhető, nem osztható. Malomfalvay szövege az örökkévalóságról azt állapítja meg, hogy az állandó mai nap, „az melly, semmi elmúlt, avagy követközendő időtől nem függ”. Később azonban úgy határozza meg, mintha egymás után következő esztendők „nyughatatlan forgása” lenne. Körkörösség és függetlenség egyaránt sajátja lehet ennek a dimenziónak. Ha nem volna összefüggés a két szféra (kairosz és kronosz) között, akkor annak az erőfeszítésnek sem volna jelentősége, amit a hit szolgálója a sóvárgott örökkévalóság halandók előtti megnyitásának irányába tesz. A Szentírás olvasatában a két egymással ellentétes realitás között éppen a quattuor sensus teremti meg az átjárhatóságot. Krisztus felől felfogva az Ószövetség útmutatást, jövőképet fogalmaz meg a mindenkori jelen számára. Amikor az anyag megteremtésével az idő is létrejött, a Teremtés a Biblia tanúsága szerint szigorú kronológiát követve, napi ritmusban folyt tovább, így az idő teremtetett dimenzió, akárcsak az ember lakhelye.36 A kronosz és kairosz 33 Sauer, Erich: Isten, emberiség és örökkévalóság. Bp., 1995. (továbbiakban: Sauer, 1995-) 142-143- p34 mihálykó. 1603. 61. p. 35 Ki is mondja a szöveg az első részben: „Ezenképpen ez világi életet az örök élettel egyben nem hasonlíthatjuk.” 36 Mihálykó, 1603. 29. p. Az időmérésről: iMóz.1,14.
