Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: A Rákóczi-szabadságharc és az evengélikus egyház
A Rákóczi-szabadságharc és az evangélikus egyház 57 azonban az ország többi részeiben nem voltak érvényben, s ez is bonyolította az egyház már úgyis nehéz helyzetét. A gyülekezetek és az esperességek egymástól eltérő szokásokat, énekeket, agendákat és különböző újdonságokat vezettek be az egyházi életbe, ami nemegyszer a hívők ellenszenvét váltotta ki. Emellett Németországból, főleg Porosz- országból a pietizmus eszméi terjedtek el, amelyek nálunk úgy követőkre, mint ellenzőkre is találtak. A már úgyis meggyengült egyházat a belső szakadás veszélye kezdte fenyegetni.“*1 Ezt követően a sikeres szabadságharc és az általa megvalósított, tényleges vallásszabadság további gondokat okozott az evangélikusoknak. Az egyház a szécsényi országgyűlés után szinte egyik napról a másikra jutott több száz templomhoz, iskolához, parókiához és jelentős ingatlanvagyonhoz. A soproni artikulusok keretében élő egyház nem rendelkezett azonban elég képzett lelkésszel, így a parókiákba sokszor a száműzetésből hazatért papok vagy az egyetemekre járó fiatalok kerültek. A hazai lelkészek és a hívők viszont sokszor attól tartottak, hogy ezek pietista tanokat terjeszte-nek a magyarországi gyülekezetekben. Az egyházi életben nagy számban elterjedtek az említett újdonságok, és az új helyzetben még jobban feltűntek az egyenlőségek és az eltérések egyaránt. A hajdan virágzó iskoláztatás, a katekizálás nagyon rossz állapotban volt. Alig működtek a soproni cikkekben megtiltott középiskolák, evangélikus felsőoktatás pedig az egész ország területén nem létezett. Az egyház belső életében több olyan jelentős probléma merült fel, amelyet csak a zsinat oldhatott meg.41 42 Mivel az egész egyházban csak egy szuperintendens működött, Zabler Jakab bártfai német lelkész, egyik legégetőbb kérdés és legszükségesebb feladat az új szuperintendensek megválasztása volt. Az első területi zsinatot már 1704-ben Hellenbach János Gottfried hívta össze a Hont megyei Cseribe. Ott Zólyom, Hont, Kishont, Nógrád vármegye és a bányavárosok követei ültek össze, új szuperintendensnek Pillárik István Selmecbányái lelkészt választották meg. Még abban az évben Bodó András csetneki lelkészt választották meg Gömör, Kishont, Torna, Borsod és Heves vármegye számára. Két év múlva, 1706-ban az északnyugati vármegyék nemessége Krman Dánielt bízta meg püspökséggel a lelkészek többségének akarata ellen. Mindhárom új szuperintendenst Zabler Jakab szentelte fel.43 Érdekes, hogy mind a zsinatot, mind a problémák orvoslását nem is a lelkészek, hanem inkább a világi evangélikusok követelték. Ez a körülmény is sokat mond egyébként az egyház akkori helyzetéről. A legfontosabb kérdésekkel a legmagasabb hivatalokba került evangélikusok foglalkoztak. 1706 februárjában, a miskolci szenátusülés idején foglalkoztak az egyházban elterjedt hibákkal és visszaélésekkel, a legégetőbb problémákat 41 Fabiny Tibor: Rákóczi és az evangélikusok. In: Rákóczi-tanulmányok. Szerk.: KöPECZi Béla - Hopp Lajos - R. Várkonyi Ágnes. Bp., 1980. (továbbiakban: Fabiny, 1980.) 374-375. p.; Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története. Bp., 1889. (továbbiakban: ZSILINSZKY, 1889.) 1-8. p. 42 ZSILINSZKY, 1889. 1-8. p. 43 DZURIAK, KAROL: Ruzomberská synoda evanjelickej cirkvi v kontexte povstania Frantiska II. Rákócziho. In: Memorialis - historicky spis slovenskych stolíc. Red.: KOVACka, MILOS - AUGUSTÍNOVÁ, ÉVA. Martin, 2008. 198-238. p. (továbbiakban: Dzuriak, 2008.) 199-200. p.
