Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: A Rákóczi-szabadságharc és az evengélikus egyház
56 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) evangélikus többség megtagadta a templomépítést a kálvinista testvéreinek, mint például Eperjesen, ahol az ismét evangélikus többségű városi tanács nem akarta engedélyezni a református kisebbségnek a templomépítést.36 37 Losoncon azonban ugyanazzal a problémával a lutheránusoknak kellett küszködniük.37 Ezeket a problémákat részben az ónodi országgyűlés oldotta meg. Mivel a Dunántúl kimaradt a szécsényi végzésekből, az ottani evangélikusok 1706 folyamán nagy munkát végeztek a vallási ügyeik rendezése érdekében.38 39 40 A második, Ónodon tartott kuruc országgyűlés is foglalkozott vallási kérdésekkel, bár kevesebbet, mint a szécsényi. Az országgyűlés nem alkotott új vallási törvényeket, igyekezett azonban a szécsényi törvénycikkek betartására és a panaszok orvoslására. Ezeket a célokat maga a fejedelem fogalmazta meg egy hosszú beszédben, egy központi bizottságot is kinevezett a panaszok kivizsgálására.3» Az evangélikus rendeket ebben a bizottságban Gerhard György szenátor képviselte. A panaszok többsége már nem érintette annyira az evangélikus egyházat, mint a reformátusokat és a katolikus klérust, amely sokszor éppen a lutheránusokra panaszkodott. Másokon kívül az országgyűlés a losonci és az eperjesi evangélikus-református ellentét ügyében is állást foglalt, s az eperjesi kálvinista templom építését csak a losonci evangélikus templom felépítésével együtt engedélyezte.4° Az egyházépítés Mivel az evangélikus egyház az utolsó évszázad alatt jelentős változásokon ment át és a külső körülmények is nagyon megváltoztak, szükségessé vált az egyház szervezetének és működésének korszerűsítése. Az evangélikus egyház Magyarországon a század elején viszonylag rossz állapotban volt. Az előző évszázad rekatolizálása, főleg a gyászévtized alatt lefolyt események, a lelkészek üldözése, a diszkrimináció és az iskoláztatás felszámolása nagy károkat okozott az egyháznak, amely a világi rend meggyengülése folytán, a soproni cikkekkel körülhatárolt „vallásszabadság” keretei között nem volt képes a veszteségek pótlására. Az utolsó általánosan érvényes egyházi törvényeket, amelyek az egyház belső életét, az istentiszteletek rendjét és az egyház külső viszonyait megszabták, még a 17. század elejei zsinatok hozták létre teljesen más belpolitikai helyzetben. Ezeket viszont nem egyenlőképpen tartották be az ország egész területén, és nem létezett olyan egyházi hatóság, amely az ellenőrzésére képes lett volna. Az egyház nem tudott reagálni az új politikai, gazdasági, társadalmi vagy nemzetközi változásokra. Az egyes esperességek saját határozatokat hoztak, amelyek 36 Csécsi-napló, 1973. 171-172. p. 37 Magyar Országos Levéltár. G 19. II. 2. e/A. Az eperjesi városi tanács levele a fejedelemnek, 1706. április 8. 38 Fabiny, 1973. 90-91. p. 39 Bártfai követek naplója az ónodi gyűlésről. In: Történelmi naplók. 1663-1719. Közli: Thaly KÁLMÁN. Bp., 1875. (Monumenta Hungáriáé Historica. Scriptores XXVII. köt.) 173-174. p. 40 Zsilinszky, 1897. 249-256. p.
