Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: A Rákóczi-szabadságharc és az evengélikus egyház
A Rákóczi-szabadságharc és az evangélikus egyház 55 őszétől 1706 tavaszáig néhány száz helységben visszaadták a templomokat az evangélikusoknak, illetve helyet jelöltek ki a templomépítésre.32 A biztosok szigorúan a Szécsényben elfogadott elvek szerint cselekedtek, bár döntése-ik ellen rendszerint a helybeli plébánosok vagy esperesek tiltakoztak. Mivel a bizottságok ezeket a panaszokat többnyire nem ismerték el, tiltakozá-sukat a katolikus Bercsényihez vagy magához a fejedelemhez juttatták el, aki legtöbb esetben azonban megerősítette a biztosok döntését. így a szécsényi országgyűlés után az evangélikus egyháznak néhány száz templom került vissza a birtokába. Azonban az evangélikus lakosok sem mindenhol voltak megelégedve az országgyűlési bizottságok működésével. A szabad királyi és bányavárosokban rendszerint igazságosan osztották el a templomokat, úgy, hogy a katolikus kisebbségnek mindenhol legalább egy temploma megmaradt. Csak Kassán, Lőcsén és Korponán kerültek a nagy plébániatemplomok a katolikusokhoz. A vármegyékben viszont nem ritkán előfordult olyan eset, amikor a többségben lévő evangélikus lakosság a bizottság döntése folytán, vagy épp a katolikus földesúr ellenállása miatt, templom nélkül maradt. Ilyen volt Bereg vármegyében Kászony, Sárosban Pécsújfalu, Tarkő és Nagysáros, Trencsénben Vágbeszterce városa, Kamena Poruba, Motesic, Petrolehota, Beckó és Belusa, Zólyomban Zólyomlipcse, Honiban Szentantal, Nógrádban Nagyoroszi és Balassa-gyarmat, Barsban Zayugróc, Nyitrán Szenice városa, Nyitraújlak és Udvarnok és Pozsony vármegyében Modor.33 Néhányukkal, valamint további panaszokkal tovább foglalkoztak a bizottságok. Mivel ilyen esetek többnyire ismét az alsó-magyarországi vármegyékben fordultak elő, a 16 vármegye rendei már 1706 elején panasziratot bocsátottak ki „Gravamina Status evangelici augustanae confessionis” címen.34 Mivelhogy a vegyes bizottságok működése folytán, majd azt követően is 1706 folyamán továbbá halmozódtak a panaszok és tiltakozások a templomok elosztásával kapcsolatosan, melyek állandóan vallási villongásokkal veszélyeztették a nemzeti egységet, 1707 februárjában a rozsnyói tanácsülés a vegyes bizottságok újbóli kiküldéséről döntött. Ezekben rendszerint ugyanazok a biztosok működtek, mint egy évvel korábban. A bizottságok a vármegyékben és a városokban többnyire vagyon- és jövedelemelosztási problémákkal, illetve a papok fizetésével foglalkoztak. Néhány helyen azonban újból kellett dönteni a templomok evangélikusoknak történő visszaadásáról vagy építkezési jogukról, amit rendszerint a katolikus egyházi vagy világi hatóságok nem tettek lehetővé. Ilyen problémát kellett megoldaniuk például Pöstyénben, Szenicén és Verbón Nyitra vármegyében, Szentgyörgy városában Pozsony vármegyében, Tótlipcsén Zólyom vármegyében, Korpona városában s más helyeken. 35 Annak ellenére, hogy a vallásüldözés alatt megszűnt az evangélikus-református ellentét, voltak esetek, amikor az újból uralkodó * 33 34 35 3= Zsilinszky, 1897.166-200. p. 33 fabiny, 1973.67-90. p. 34 Fabiny, 1973.92-93. p. 35 Zsilinszky, 1897.232-243. p.
