Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: A Rákóczi-szabadságharc és az evengélikus egyház
A Rákóczi-szabadságharc és az evangélikus egyház 51 említett - templomot is tartottak, a vármegyék és a földesurak erőszakkal a század végéig néhány száz templomot foglaltak el. Némely helyeken, például Eperjesen, az egyház 1704-ig nem működhetett, és nem is kapott helyet fatemplom építésére.1'' Bártfán a városi tanács többször kiűzette a lelkészt és végül, 1702-ben felgyújtatta a külvárosi evangélikus templomot.15 A szabad királyi és a bányavárosokban az evangélikus polgárok ki voltak zárva a városi tanácsokból, rendszerint a legtöbb városi hivatalból, sőt, néhol a céhekből is. Az evangélikus nemeseket a vármegyei hivatalokban diszkriminálták. A soproni cikkek ellenére az egyház nem választhatott új szuperintendenseket, és a század vége felé az utolsó szuperintendens Zabler Jakab bártfai német lelkész maradt, akinek a városi tanács nemegy-szer elrendelte bebörtönzését, végül kiűzte a városból. Zabler egy Kükemező nevű faluba vonult el, ahol titokban ordinálta az új lelkészeket.16 Az egyház, amely elveszítette a hazai iskoláztatás lehetőségét, a század-fordulón egyre nyitottabbá vált új teológiai irányzatok iránt, amelyeket német egyetemekről, főleg Haliéból, a pietizmus formájában hoztak hazánkba fiatal lelkészek. Ezekkel heves ellentétbe kerültek a lutheri ortodoxia hívei, s így belső, teológiai viszályok jelentkeztek az egyházban. Az evangélikus egyház a szabadságharcban Természetes, hogy az evangélikusok nagy elvárásokat fűztek a szabadságharchoz. Már 1703 nyarának végén üdvözölték a fejedelem hadait az első szabad királyi városok evangélikus polgárai, és a kezdeti habozás után a lutheránus nemesek is csatlakoztak hozzájuk. A városokban, amelyekben nem állomásozott császári helyőrség, az evangélikus lakosság hamar meggyőzte a katolikus tanácsokat a városok kiadásáról. így akármilyen ellenállás nélkül Kisszeben, Bártfa, Lőcse és a bányavárosok nyitották kaput a kurucok előtt.* * * * * 16 1? Részben az evangélikus polgárok köréből, részben a lutheránus nemesek soraiból kerültek ki a fejedelem legközelebbi hívei is, nem véletlen, hogy az udvari tanácsban is többségben voltak az evangélikusok: Jánoky Zsigmond, Gerhard György, Platthy Sándor, Radvánszky János, Bulyovszky Sándor, Prileszky Pál, Radics András, Kajali Pál, Hellenbach Gottfried János báró.18 Annak ellenére, hogy Rákóczi a szabadság céljai közé sorolta a valláskérdés igazságos megoldását is, az egyházi és főleg az egyházi vagyonnal kapcsolatos viszonyok a szabadságharc első éveiben nem nagyon változtak. A városokba és a falvakba visszatértek az evangélikus *4 EEGyL. Annales fata et vicissitudines Ecclesiae Evangelicae Epperiessiensis continentes ab anno 1671 usque annum 1721 opera egregii Michaelis Melcz in gratiam posteritatis conscripti et post funera ejus Communitati hujati evangelicae oblati. Liber primo. 's Bártfai á. h. evangélikus gyülekezet levéltára, Protocollum Pastorale vetustior, 117. 16 Uo. 116. '7 KÖPECZI BÉLA - R. VÁRKONYI ÁGNES: II. Rákóczi Ferenc. Bp., 2004. (továbbiakban: KÖPECZI-VÁRKONYI, 2004.) 634-635. p. Bártfáról és Kisszebenről: KÓNYA, PETER: Presov, Bardejov a Sabinov pocas protireformácie a protihabsburskych povstaní (1670-1711). Presov, 2000. (továbbiakban: KÓNYA, 2000.) 18 Köpeczi-Várkonyi, 2004.188. p.
