Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: A Rákóczi-szabadságharc és az evengélikus egyház
50 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) tízezrei.« Az 1681-i soproni országgyűlés visszaállította ugyan a korlátozott vallásszabadságot, az egyház viszont már nem tudta visszafoglalni korábbi pozícióit. A domináló, tényleg „uralkodó” egyházból a tűrt egyház helyzetébe került, amelynek hívei a gazdasági és társadalmi életben egyre több nehézséggel küzdöttek. Az egyház az országgyűlési törvénycikkek értelmében a vármegyék többségében csak egy, legfeljebb két vidéki templommal rendelkezhetett, továbbá a királyi városokban is építhetett egy fatemplomot.* 10 A nem régen virágzó gimnáziumok és felső iskolák helyett csak ún. triviális, elemi iskolákat alapíthattak. A nyolcvanas évek első felében azonban a Thököly-felkelés visszaállította a korábbi állapotokat, az evangélikusok átmenetileg visszafoglalták volt templomaikat és iskoláikat. Ez a helyzet leghosszabb ideig Felső-Magyarországon tartott, itt is viszont már 1687-ben beálltak a soproni törvénycikkekkel szabott állapotok.11 Ezeknél még szigorúbb rendeletet 1691-ben adott ki I. Lipót az Explanatio Leopoldina címen, amely megkülönböztette a nyilvános és a magán vallásgyakorlatot. Előbbit csak a soproni törvénycikkek által meghatározott artikuláris helyeken engedélyezte, s ezeknek száma is állandóan csökkent. A földesurak építhettek ugyan magán kápolnákat, de csak maguk és családjuk használatára. A vallásgyakorlat az artikuláris helyeken kívül szigorúan, büntetés terhe alatt meg volt tiltva, amiért például a szepesváraljai lelkészt még 1703-ban is megbotozták. Az evangélikusokat az artikuláris helyeken alárendelték a katolikus plébánosok fennható-ságának, akiknek a stoláris illetve más illetékeket is kellett fizetniük.12 A század utolsó éveiben azonban új csapások is érték az egyházat. Az 1687-i eperjesi vértörvényszéket ugyan nem elsősorban felekezeti érdekek miatt hozták létre, huszonnégy áldozata között azonban húsz evangélikus volt, így nyilvánvaló, hogy ez az egész vállalkozás a lutheri egyház ellen is irányult.« Az ország vallási viszonyai a valóságban még a század végén is nem egy esetben ellentétben álltak a soproni cikkekkel. A keleti vármegyékben, ahol az evangélikusok több - a törvényben nem « Akkoriban terjedt át a rekatolizálás a felső-magyarországi vármegyékbe is, ahol némely mágnások erőteljesen támogatták, mint például Báthory Zsófia, I. Rákóczi Ferenc anyja. 10 Magyar törvénytár. 1657-1740. évi törvényczikkek. Szerk.: MÁRKUS DEZSŐ. Bp., 1900. (továbbiakban: Törvénytár, 1657-1740.) 285-287. p. 11 Csáky István felső-magyarországi főkapitány bizottságának működése alatt. SAP. Pobocka (Fióklevéltár) Presov, Mag. Presov, Knihy 2773: Instructio Leopoldi, 19. XI. 1686. 12 Ld. pl.: KOWALSKÁ, ÉVA: Evanjelické a. v. spolocenstvo vi8. storocí. Bratislava, 2002.; Bucsay, Mihály: Geschichte des Protestantismus in Ungarn. Stuttgart, 1959.; OTTLYK Ernő: Hűség Istenhez és népünkhöz egyházunk történelmében. Bp., 1964.; Zsilinszky MIHÁLY: A magyarhoni protestáns egyház története. Bp., 1907. « Ld. erről pl.: KÓNYA PÉTER: Az Eperjesi vértörvényszék. Bp., 1994.; UŐ: Az Eperjesi vértörvényszék. In: Lelkipásztor, 1992. 67, 7-8. sz.
