Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Kara Anna: Mécs László, a jászóvári premontrei kanonok

Mécs László, a jászóvári premontrei kanonok

47

engedélyt a préposttól rendi gallyfák adományozására, s ennek ellentételezéseként a templomi perselypénzt ajánlotta fel a rendi kasszába.

November 3-i levelében Mécs László arra hívta fel Takács Menyhért figyelmét, hogy mióta a nagykaposi premontrei birtok parcellázása szóba került, hívei soha nem igyekeztek parcellát előjegyeztetni, abból a kegyeletes meggondolásból: nem segítik elő egy katolikus birtok tönkretételét. Azóta Mécs többször érdeklődött mindenütt a birtok sorsa felől, de sehol sem kapott őszinte és határozott választ. Most már itt szántanak az új birtokosok, „tótok” és reformátusok, s hívei szomorúan nézik: a katolikus vagyonból csak ők nem kaptak. Ebben az ügyben érdeklődött a prépost-prelátusnál: 1. feladta végleg a birtokot a prépostság, s jogosan parcelláz itt az állam?; 2. ha nem jogos a parcellázás, nem lesz-e veszélynek kitéve hívei vagyonkája politikai vagy más zavarok, változások idején, ha még most vennének a földből?35

1924

1923. január 17-én a rend nagyváradi gimnáziumát a román hatóság végleg bezáratta. Mécs László 1924. január 26-án kérte először rendfőnökének beleegyezését kultúrmissziójához:

„A matinék üdvösségesek a magyar kultúra szempontjából, mert állandóan ébren tartják az érdeklődést az elszakított magyarságban. [...] Az én írásaim valami apostoli célt akarnának szolgálni: az evangéliumtól elvadult emberiségnek a költészet varázsával evangéliumot adni, a szeretet és a jóság lámpását lengetni az embertelenségek [sic!], gyűlölködések éjszakájában. így fogva fel a dolgot, azt hiszem Egyházunknak és szent Rendünknek is dicsőség ez, tekintve, hogy az eddig szerepelt és nagyobb hatást elért költők kálvinisták és szabadkőművesek voltak, hogy eddig irodalomban elv volt: catholica non leguntur [= katolikus irodalmat nem olvasunk].”

A prépost-prelátus február 4-i megjegyzése erre a kérvény hátlapján:

„A kultúr-szereplésre Szlovenszkó területén az engedélyt megadom. Ahhoz azonban hozzá nem járulhatok, hogy Magyarországon, vagy Romániában lépjen föl, mert abból a rendre politikai kellemetlenség hárúlhatna.”36

Május 25-én Takács Menyhért a következő indokkal utasította vissza azt, hogy mint prépost-prelátus a nagy nyilvánosság előtt megjelenjen: abban az élet-halál harcban, amelyet most a premontrei rend az egzisztenciájáért folytat, szigorúan tartózkodni kell minden politizálástól, különben a hatalom birtokosai megtorlással élnek, úgy személyi, mint javadalmi téren.

35 Mártoncsik László Takács Menyhérthez. Nagykapos, 1922. november 3. - SNA. PrJ. 186. dob. 127. föl.

35 SNA. PrJ. 187. dob. 77. föl.