Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Kara Anna: Mécs László, a jászóvári premontrei kanonok

46

Egyháztörténeti Szemle XII/4 (2011)

elismeréssel fogja kísérni, a hanyagságot, megbízhatatlanságot nem fogja megtűrni, a hűtlenséget nem fogja elhallgatni és mentegetni.”2?

Június 7-én az Apostoli Szentszék a jászóvári prépostságot - to plébániával27 28 — a megyés apátság rangjára emelte.29 A pápai bulla gyakorlati érvényesítését azonban a (vatikáni-)csehszlovák-magyar (egyház- és állam)politikai nézetkülönbségek30 (majd perek*1) megakadályozták. Mindezek ellenére a prépost-prelátus joghatósága kiterjedt a rend anyaországi és - egy ideig — romániai birtokaira is. A csehszlovák földbirtokreform-törvény végrehajtása során a rend eddig a magasrévi (8oo kh) és zsupapáti (300 kh) gazdaságát vesztette el.32

Július 16-án jelent meg - a Tűz című irodalmi és művészeti folyóirat negyedik oldalán — Mécs László A nyomor balladája című költeménye. E vers egyszerre lett szimbolikája a költő szociális érzékenységének és rendje e téren megnyilvánuló „érzéketlenségének” (bár az írott helyszín grófi birtok). Ezzel kapcsolatos az az epizód is, amelyet gyakran említenek: Mécs László „alighogy nagykaposi plébános lett, ötven rakás gallyfát vett karácsonyi ajándékul a szegényeknek”;33 „mikor a kassai gimnáziumból [!] kikerült Nagykaposra plébánosnak, ötven rakás fát ajándékoz oda a szegényeknek. Együttérzése szokatlan volt az akkori feudális kispolgári [?!] egyházi miliőben”.34

Mécs László tette nemes emberi gesztus volt, de nem egyedi és nem saját pénzéből-tulajdonából megvalósított. A prépost-prelátus eddigi, 22 évi rendfőnöksége alatt (az ekkor született levelek tanúsága szerint) számtalanszor utalt ki ingyen vagy árcsökkentve a környékbeli rendi birtokokról származó, meghatározott mennyiségű gallyat az írásban közvetlenül hozzá (!) fordulóknak, lett légyenek azok rendi napszámosok vagy sokgyermekes jászói illetőségű, de vándor cigányprímások. Mécs László nagykaposi szolgálata idején szinte minden évben kért és kapott

27 Uo. 139. föl.

28 Jászóváralja, Jászó, Jászómindszent, Rudnok, Debrőd, Felsőmecenzéf, Jászóújfalu, Lelesz, Királyhelmec, Nagykapos.

29 Acta Apostolicae Sedis, 1922. november 15. (16. sz.) 582-584. p.

30 Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház a szomszédos államok uralma alatt. München, 1975. 13-54. p.; Szuromi Szabolcs Anzelm O. Praem: A Kassai Egyházmegye közigazgatásának változásai 1918 és 1982 között. In: Magyar Sión, 2011.1. sz. 99-100. p.

31 RÁcz Kálmán: Esztergomi érsekség kontra csehszlovák állam - egyházi birtokperek a hágai bíróság előtt. 1-2. In: Fórum, 2004. 3. sz. 35-52. p., 4. sz. 67-95. P32 Ez felvidéki földterületeinek 5%-a volt. A cseh földbirtokreform végül 4694 kh-dal (21,6%), a román 3321 kh-dal (59,3%), a magyar 1200 kh-dal (10,7%; utóbbit az állam megváltotta), mindez összesen 9215 kh-dal (23,9%) csökkentette a prépostság földvagyonát. Ld.: Gerinczy Pál az Actio Catholica Országos Titkárságának. Jászó, 1942. szeptember 17. - SNA. PrJ. 204. dob. 140. föl.

33 Rónay, 1997. 36. p.

34 Csellényi István Gábor: Az Isten hegedűse. Mécs László költészete. In: Pedagógiai Műhely, 1992. 6. sz. 31. p.