Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Molnár Sándor Károly: Bereczky Albert levele Forgács Gyulához, 1920. szeptember 2-án (és ami utána következett...)
Bereczky Albert levele Forgács Gyulához 35 II. Deme László panaszlott abból a téves, a kommün első napjaiban kialakult impresszióból indulva ki, hogy a „proletárdiktatúra által okozott új helyzetben új keretek között kell az egyházi hitéletet biztosítani” - lépett akcióba az Ev. Kér. Diákszövetség helyiségében összegyűltek egyik vezéreképen s az alkotmányos egyházszervezetet félreteendőnek találva új, a kommunizmushoz alkalmazkodó formának, a „direktórium”-nak kialakításában tevékeny részt vett. Úgy vélte, hogy „tabula rasat” kell csinálni, mert - amint védelmében is hangsúlyozta - csak fegyverfogható gyülekezeti tagokra, elsősorban az „evangéliumi munkásokra” lehetett számítani. Ebben a téveszmében ragadtatta el magát az egyházforradalmi mozgalmakra s a bp-i presbitériumnak negligásával társaival együtt hivatva érezte magát arra, hogy a „reform-bizottság” vegye kezébe az egyház új szervezését, sőt, hogy a felsőbb egyházi fórumok számbavétele nélkül Gombossal együtt országos konferenciát hívjon össze, nem fontolva meg, hogy mindezekkel a vallásirtó, a keresztyén gyűlölettől izzó un. tanácskormány kényére juttatja az egyházat s a munkás és katonatanács védelmének kikérésével és beavatkozásával a budapesti egyháznak a „direktórium ellenőrzése alá” helyezésével az egyház megaláztatik s ő maga társaival együtt lealázott szerepet játszik. Ennek a meg nem fontolt lépésnek volt aztán a következménye, hogy a IX. kerületi munkás és katonatanács behelyezkedett a budapesti teológia akadémiába s ott a közismert zaklatásoknak volt kitéve az egész teológia, a felügyelő tanárral egyetemben s érzékenyen érezte ez intézményünk a vörös uralom zsarnokságát. Nem fogadhatja el a bíróság azt a védekezést, hogy ez a forma „az egyház akciósszabadságának biztosítása érdekben” eszeltetett ki, mert a proletárdiktatúra sem mert szembehelyezkedni a nép vallásos érzületével s nem mert a templomhoz nyúlni. Az egyház tehát az egyházi direktórium kétes értékű védszárnyai alatt szenvedett. És elfeledték a panaszlott és társai azt, hogy a kér. egyház 19 évszázadon át nagyobb tűzkeresztségeket is kiállt, mint a proletárdiktatúra, a megpróbáltatásokat most is kiállotta és abból megújulva még erőteljesebben emelkedett ki. Ha intézkedése szükség volt, úgy a törvényes egyházi fórumoknak és felsőbbségnek feladata leendett az új helyzethez mért kezdeményezés, amint hogy a szükséges lépések a presbitérium részéről meg is történtek s felesleges riasztás volt az első napok izzó hangulatában a panaszlottak és társainak a harangot félreverni. Ez alapján Deme László panaszlottra vonatkozólag a rendelkező részben megállapított vétkességet meg kellett állapítani. A büntetés kiszabásánál azonban figyelembe vette a bíróság az abnormális viszonyokat, amelyek megrázták a lelkeket és enyhítő körülményül tudja be a bíróság, hogy panaszlott fiatalos hévvel - a tanuk pedig B. Papp István, Csűrös István, Takaró Géza és Szabó Imre vallomásaival megállapíthatólag - az egyház érdekében vélt cselekedni, hogy egyéni érvényesülési szándék nem látszik fennforogni; figyelembe vette a bíróság azt is, hogy a tárgyalás során teljes beismeréssel nyilatkoztatta ki tévedését s hogy maga is oly leckének tekinti a vázolt eseményeket, amelyből azt a tanulságot vonta le, hogy erejét és tudását a ref. egyház javára kell érvényesítenie s hogy az ifjúság elragadtatásánál becsesebb az idősebbek higgadtsága és bölcs tapasztalata; a panaszlott javára kellett írni azt a kijelentését is, hogy
