Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Molnár Sándor Károly: Bereczky Albert levele Forgács Gyulához, 1920. szeptember 2-án (és ami utána következett...)
34 Egyháztörténeti Szemle XI1/4 (2011) aztán a szintén forradalmi nevezetű un. direktóriumot, amelyben azonban nem a panaszlottak neveivel találkozunk. Másnap márc. 28-án a reformbizottság által összehívott értekezlet, amelyben a panaszlottak közül Benkő István még nem vett részt, elhatározta, hogy a direktórium kérje ki a IX. kér. munkás és katonatanács védelmét „a proletárok által képviselt” egyház részére (1. a memorandumot) ami a következő napon meg is történt, - azonkívül a proletárdiktatúra szája íze szerint bizalmi férfiak küldettek ki az ifjú lelkészek közül az egyes parókus lelkészek mellé; ezek között volt Benkő István, aki a Kálvin-téri és Fiers Elek, aki a fasori lelkészhez küldetett ki. Megállapították azt is, hogy óvatosságból igehirdetés helyett a küszöbön álló vasárnapon csupán biblia-olvasás legyen a istentiszteleti helyeken. Márc. 29-én a bizalmiak el is foglalták helyüket. A parókus lelkészek a vizsgálat során tett vallomásaik szerint ez ellen ugyan nem tiltakoztak, elfogadva ezt a bejelentést, hogy ez az ő védelmük érdekében is történik s a bíróság tényként állapítja meg Petri Elek püspök, Kovács Emil lelkész vallomásából, hogy úgy Benkő István, mint Fiers Elek megjelenésük alkalmával, udvarias és tisztelettudó magatartást tanúsítottak, de azt is, hogy ezen „bizalmaskodó” tevékenységük az akkori terrorisztikus időszakban csak „kénytelen kelletlen” tűrése volt a nem változtathatónak. A márc. 30-i vasárnapi istentiszteleten s a további napokban ily módon Benkő és Fiers panaszlottak egyházi funkciót idegen egyházközségben felhatalmazás nélkülinek kellett tekinteni.63 A hívek vallásos érzületét különösen sértette a templomokra kifüggesztett ezen felírás: „A poletárdirektórium ellenőrzése alatt”. Ez a szereplésük, annak megállapításával, hogy az egyházrészek belügyeibe nem avatkoztak, ápr. 12-ig tartott, amikor úgy Benkő mint Fiers önként visszavonultak. A reformbizottság, egy reformtervezetet is dolgozott ki, amélyet a budapesti presbitériumhoz juttattak. Miután időközben a presbitérium összeült és az egyház és állam szétválasztása miatt az egyház újjászervezéséről tényleg kellett a hivatalos fórumnak gondoskodni, a presbitérium annak tárgyalására egy bizottságot küldött ki, amelybe a belmissziói egyesületekből is bevett 12 tagot. Ennek következtében a reformbizottság ápr. 8-án feloszlott, s a direktóriumot is megszüntetve a bizalmi embereket visszahívta. A történeti háttérbe tartozik még annak a megállapítása, hogy Gombos Ferenc és Deme László a belmisszió vidéki munkásait távirati úton - a munkás és katonatanács engedélyével Bp-re konferenciára hívták össze, a gyülekezeti és országos egyházi szervezkedés céljából. A konferencia - a memorandum szerint — ápr. 9. és 10-én össze is ült, s itt már a józanabb felfogás érvényesült, mert a hivatalos egyházi hatóságok keretében óhajtottak bizottságokat, az egyháznak belmissziói alapokon való újjászervezésére, alakítani, de ezek a bizottságok létre sem jöttek. 63 Ezen indoklásnak ellentmond Petri Elek 1919. november 17-én kelt igazoló levele: „Igazolom, hogy ifj. Benkő István rákospalotai lelkész márc. 30-án és ápr. 6-án délelőtt a Kálvin-téri templomban végezte a templomi szolgálatok. A kálvin-téri lelkészi hivatalnál történt szerepléséből kifolyólag ellene semmi panaszom nincsen.” - RL. A 7. Benkő István és társai. 10. dob.
