Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Molnár Sándor Károly: Bereczky Albert levele Forgács Gyulához, 1920. szeptember 2-án (és ami utána következett...)

20

Egyháztörténeti Szemle XII/4 (2011)

adni, hiszen legtöbbször maguk a lelkészek is együtt ittak híveikkel. Erre enged következtetni a Péceli Kör későbbi tagjának, Enyedi Andornak a visszaemlékezése is, aki az 1900-as évek első két évtizedéből a következőket jegyezte le:

„Teológus-életünk [1906-1910] teljesen tanulmányi vonalon folyt. Az előadásokon megjelentünk, néha blicceltünk, a kolloquimok előtt tanultunk: mikor ezeket le tudtuk, éltük szabados életünket. Jó volt, ha valaki nem merült bele az ivásba, kártyába, cselédekkel való paráználkodásba s megmaradt, mint én, a zsebünk által korlátozott, alkalmi italozás, nótázás és kölcsönös tréfacsinálás mellett. [...] Olvasmányaink felett vitázgattunk: de leginkább az evés, ivás, szórakozás kérdései foglalkoztattak. [...] Ünnepről, legációból visszatérve, elmondtuk egymásnak élményeinket, kalandjainkat, itt persze tág tér nyílt a Háry Jánoskodásra. Legációban sok lelkészt és lelkészi családot ismertünk meg. Kevésre emlékszem, aki valami lelki, vagy szellemi segítséget, buzdítást adott volna. Ellenben volt, aki vagy maga rúgott be a legátus tiszteletére, vagy a legátust itatta le.”28

A probléma megoldására természetesen törekedtek mindegyik egyházon belül, de ennek hatása igen alacsony maradt. A „Kékkereszt” egyesület létrehozása 1899-ben nagy merészségnek tűnhetett, de aprólékos munkával mégis sikereket ért el. A Tanácsköztársaság első rendelkezései között alkoholtilalmat rendelt el, utána néhány héttel feloszlatták a „Kékkereszt” egyesületet is, melynek tevékenységi körére már nem volt szükség.2«

A prostitúcióval kapcsolatosan a református missziói szervezetek az Osztrák-Magyar Monarchia idején adósak maradtak. Bár voltak cselédlányokkal foglalkozó körök, de azoknak tevékenysége partikulárisnak és erősen fővárosközpontúnak tekinthető. Az 1900-1920-as évek prostitúcióját és kéjnőit eléggé jól ismerhetjük a korabeli irodalmi leírásokból, amelyekből egy romantikus, titkos, de szép korszak leírását kapjuk. A valóság azonban ettől sokkal szomorúbb és prózaiabb volt.30 Az, hogy miként is tiltották a Tanácsköztársaság idején a prostitúciót, további kutatásokat igényel. A két világháború közötti témához kapcsolódó egyik írás szerint:

„Szinte csodálatos, hogy a világháború után Budapesten a bordélyházak száma leapadt. Amíg a háború előtt Budapest területén

28 Enyedi Andor: Az egyház, ahogy én látom. Kézirat.

29 Az alkoholproblémával ugyanakkor több kortárs író is foglalkozott és vezércikkekben adtak hangot nézeteiknek: Juhász Gyula: Alkohol. In: Délmagyarország, 1919. január 5. In: „Mindenki újakra készül...” Az 1918- 19-es forradalmak irodalma. Szöveggyűjtemény. II. köt. Szerk.: Farkas József. Bp., 1962. 275-277. p. stb.

30 Anka László: A budapesti prostitúció és szexpiac története a boldog békeidőkben. In: Valóság, 2004. 2. sz. 82-105. Pö Uő: A budapesti prostitúció jogtörténete a dualizmus korában. In: Vázlatok két évszázad magyar történelméből. Szerk.: DombóváriÁdám - ManherczOrsolya. Bp., 2010.51-65. p.