Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Molnár Sándor Károly: Bereczky Albert levele Forgács Gyulához, 1920. szeptember 2-án (és ami utána következett...)
Bereczky Albert levele Forgács Gyulához 21 tizennégy bordélyház volt, addig ma Budapest összes területén hat bordélyházat lehet találni. [...] A világháború óta tíz év alatt a felére apadt a bordélyházak száma Budapest területén.’^1 A röpirat csak a Prohászka Ottokár katolikus püspök által vezetett „Magyar Egyesület a Leánykereskedés Ellen” nevű szervezetre utalt, másra nem, ami a probléma iránti társadalmi érzéketlenséget jelzi. A prostitúcióval kapcsolatos rendelkezésekről és azoknak hatásáról alig tudunk valamit. így tehát annak értékelése, amire Bereczky Albert hivatkozott a prostitúció elleni harc megítélésekor, még nehezebb. A magyar református missziói szervezetek a két világháború között is csak partikulárisán foglalkoztak a prostituáltakkal. A fentebb tárgyalt két missziós terület egybecseng azzal az irányzattal, amelyet a magyar történettudomány jelenleg az ún. belmissziói irányba sorol. Erre az alábbiak miatt volt szükség: „A belmisszió ellenségei külföldi importnak, a mi egyházi életünkbe be nem illeszthető idegen utánzásnak nevezték a belmissziói megmozdulással kapcsolatos vallásosesti, vasárnapi iskolai, leány- és ifjúsági egyesületi összejöveteleket, melyek egyszerű pótlékai a nyugati államokban a vallástanításnak, mely az iskolákból ott ki van küszöbölve. Ez okból óvatosságot ajánlottak és a mi életkörülményeinkhez idomított patinás magyar belmissziót emlegették. [...] Ilyen kifogások voltak, hogy az itt-ott feltűnő missziós ébredési mozgalmak nem szolgálják az egész Egyetemes Egyház hitéletének építését, nem rendszeres jellegűek, hivatalos felügyelet alatt nem állnak és csupán magánkezdeményezésnek minősítet ők. ”s2 A belmissziói egyesületek mögötti elvi rész a legtöbb esetben az ún „ébredési mozgalom”. Az alapvetően a 17-19. században a nyugati protestantizmusban megjelent kegyességi irányzat a magyar protestantizmusban leginkább a 20. század első felében bontakozott ki. Bár az „ébredési mozgalmak” Magyarországon nem alakultak ki úgy dogmatikai, rendszeres teológiai értelemben, mint akár Németországban vagy az Egyesült Államokban, mégis jelentős potenciállal rendelkeztek. A kifejezés mögött a saját teológiai meggyőződésén kívül az akkor még csak általánosan belmissziói iránynak a megnyilvánulását láthatjuk. Hasonló fordulatokkal szinte minden, az „ébredési mozgalmakhoz” kapcsolódó lelkész levelezésében találkozhatunk, mivel annak egyik fontos része volt a hamartológia, azaz bűntan. így tehát Bereczky Albert levelét a prostitúcióval és az alkohollal szembeni fellépés mögötti kegyességi irányzat megnyilvánulásának kell tekinteni. A levél második érve az egyház és állam viszonyával foglalkozik, illetve az egyházfinanszírozás kérdését részletezi. Utóbbi a Monarchia idejének utolsó két évtizedében alapvetően két külön oldalról történt. Egyrészről 3 31 A Pesti tyúk. Budapest erkölcse a világháború után. Erkölcsrajz. írta: Két vén kakas. Bp., é.n. 36-37. p. 32 Csomár Zoltán: A csehszlovák államkeretbe kényszerített Magyar Református Egyház húszéves története. Ungvár, 1940.199. p.
