Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: Egy több évszázados református "ároni ház": a Dávidházy család története
Egy több évszázados református „ároni ház” 43 végén Darán volt lelkész, és fia, Gábor szintén Darára kerül papnak.211 Gyakori volt az is, hogy a már egyszer megismert településre tért vissza valamely lelkész, mint tette azt Dávidházy VI. János, amikor kábái rektorságát követően egy közbeékelt, Pocsajban eltöltött időszak után visszatért immár lelkész-esperesként Kabára. A hűség vagy ragaszkodás olyan formában is jellemző volt erre a lelkészi rétegre, hogy gyakran egyetlen gyülekezetben szolgálták végig az életüket. így lelkészkedett több évtizeden keresztül Dávidházy IV. János Ágyán, fia, III. Sámuel Gyomán, vagy említhetjük a családba beházasodó Buday Antalt is, aki majd harminc évig, haláláig volt Kaba lelkésze. A lelkészi identitáson túl fontos szerepet játszik a család levelesládájának és krónikájának szövegei alapján az egyházi tisztségek viselése is. A kevésbé feldolgozott egyházmegyei assesori hivatal minden egyes alkalommal, amikor valamely családtag vagy rokon a hivatalviselő, hangsúlyosan kerül elő.212 * * Ebbe a sorba illik bele az esperes ős emlegetése is. A család lelkész tágjainak identitásába mélyen beleépült, életük egyik legnagyobb élménye, a külföldi tanulmányút. Láttuk, ahogy IV. János mindent megtett, hogy legalább Bécsig eljuthasson, III. Sámuel életrajzának több mint a felét ennek a tanulmányútnak a leírása tölti ki, fiai, László és János pedig együtt vágtak neki a nagy élménynek ígérkező útnak. A Dávidházy család lelkész tagjaira tehát összefoglalóan jellemző az, hogy, ha csak tehették, külföldön képezték magukat, hazatérve általában a választott eklézsia lelkészei maradtak hosszú időn át, büszkén viselték az egyházmegyei tisztségeket. Számos gyermekük közül pedig próbáltak arra ügyelni, hogy legalább egy lelkész legyen, és a leányok is az egyházhoz közel maradjanak, esetleg pont egy-egy lelkész vagy tanár férj segítségével. Ha megvizsgáljuk a családba beházasodottakat, akkor azt látjuk, hogy a legtöbbször a fentebbi kritériumoknak majdnem teljesen megfelelő lelkészek voltak azok. Többen végeztek közülük hosszabb külföldi tanulmányutat, fontos szerepet töltöttek be az alsóbb szintű egyházigazgatásban, néhány közülük szintén nemesi jogállású volt. Ha pedig a szűkebben értelmezett egyházi környezetet vizsgáljuk meg, akkor azt látjuk, hogy a békés-bánáti egyházmegye vezetői, választott tanácsbírái nagyjából szintén megfelelnek ezeknek a kritériumoknak. Sokan közülük kisnemesi származásúak, külföldi egyetemeken tanultak, de letelepedve akár életük végéig kisebb-nagyobb békés vármegyei gyülekezetek lelkészei voltak. Ezek a lelkészek nem fejtettek ki jelentős tudományos tevékenységet.2^ Érdemes azonban megjegyezni, hogy amikor Kosa László egy Békés megyei példán keresztül „kisvárosi történetkutató értelmiségről” beszél, akkor legtöbbszö alattuk szintén az ehhez a csoporthoz tartozó lelkészeket érti.211* Akár a békési példánál maradva, ha 211 Borzovai Nagy Ottó: A borzovai Nagy család. In: Turul, 1909. 2. sz. 72. p. 212 Dávidházy IV. János és fia, Sámuel is assessorok voltak, Sámuel apósa, Zilahi János, Buday Antal szintén. 2'3 Minden szempontból kiemelkedik közülük Kis Bálint esperes, akit még a Magyar Tudós Társaság levelező tagjának is megválasztottak. 214 Vö. KÓSA, 1993.
