Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 4. szám - TANULMÁNY - Nemes István: Kovács Miklós erdélyi püspök 1841. évi körlevele a reverzálisokról
8 Egyháztörténeti Szemle XII/4 (2011) válogatás nélküli megáldását) csupán ideiglenesnek kell tartani. Addig lehetett végezni, amíg az egyház világosabban meg nem fogalmazta saját tanítását. Azt is elismeri, hogy a jelen körlevél által parancsoltak beleütköznek az 1791/2. évi 57. articulusba, amely azt írta elő, hogy a gyerekek nemük szerint kövessék szüleik vallását, és a reverzálist érvénytelennek nyilvánítja. A papságát ily módon felvilágosító püspök csak ezek után ad konkrét utasítást a reverzális mikéntjére vonatkozólag: „Minélfogva a reverzális leveleket, amelyek egyébként is hiábavalóan kérettetnek, semmiképpen se követeljétek, sem az ilyen gyerekek katolikus nevelését alkalmatlanul ne sürgessétek, de mégis, amennyiben ez az előzőkben érintett törvénnyel nem ellenkezik, a házastársak magán akarata felől tudakozódva, tudjátok, hogy az Anyaszentegyháznak eleget,tenni, és az egyházi tanításnak kifejezetten megfelelni a ti kötelességetek.”2« A püspök tehát tudatában van, hogy az erdélyi törvény kisebb mozgásteret enged neki, mint magyarországi kollégáinak. Épp ezért csak szóbeli ígéretet követel. így nem vádolható a törvény közvetlen megsértésével, hisz az 1792/57. te. a contractusokat nevezi érvénytelennek. A szerződés pedig írásos egyezményt jelent. Természetesen a szóbelileg adott ígéret kevesebb erővel bír, ám az a tény, hogy a papság aktívan asszisztált a házasságnál, már bizonyíték egy ilyen ígéret megtétele mellett. Tehát letagadni nem lehet. Ugyanakkor megvan az az előnye, hogy tárgyi bizonyíték a törvénysértésre nincs, a papság tehát nem hurcolható meg a rendelkezés miatt. Egyébként is, ahogyan a rendelkezés értelmezi, az ilyen kontraktusok hiábavalók, hisz semmire sem köteleznek. A kiváló diplomáciai érzékkel rendelkező püspök nem egyszer védte ehhez hasonló szubtilis módszerekkel a későbbiekben is magát és papjait a támadásoktól, többek között 1848-ban is. A szövegkörnyezetből tehát az derül ki, hogy a püspök tart attól, hogy törvénysértéssel vádolhatnák papjait, és ezt próbálja kikerülni. így feltétlenül lelkére kötötte a papjainak, hogy a házastársak szándékai felől érdeklődjenek, hogy a törvénybe ütközésnek még a látszata se álljon fenn. A körlevél a továbbiakban előírja, hogy tanítsák a katolikusokat a házasság szentségének méltóságáról, .céljáról, a vinculum állandóságáról, a gyerekek iránti kötelességükről. A házasulandók lelki felkészítésének célja a megszentelő kegyelemre való ráhangolódás. Mindezt szentbeszédek és katekézisek alkalmával mindig hirdessék. Legyen gondjuk arra, hogy katolikusok csak katolikusokkal házasodjanak, azonban amennyiben ez nem lehetséges, törekedjenek megnyerni a nem katolikus felet a katolikus vallás számára (ami az országgyűlési magyarázatok fényében az áttérítéssel azonos). Ha ilyen felek jelentkeznének, a katolikus felet figyelmeztetni kell a veszélyekre. Ha mégis kitart szándékánál, a fent leírt mód szerint két vagy három tanú jelenlétében engedni kell, hogy szándékát kijelentse és ily 24 * 24 Uo. io. p. „Quapropter litteras quidem reversales, quae ceteroquin inoperose exigerentur, nequaquam postulabitis, neque prolium talium catholicam educationem importune urgebitis, attamen privatam conjugum voluntatem, in quantum haec legi praeattactae contraria non fuerit, exquirentes, Matris Ecclesiae obsecundare, atque disciplinae Ecclesiaticae ... vestrae obligationis esse noveritis.”
