Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: Egy több évszázados református "ároni ház": a Dávidházy család története
Egy több évszázados református „ároni ház” 41 Az ágyai matrikulából kiemelt részlet pedig így ír a családról: „Vas Vmegyéből kiűzettetvén a Reformok, a’ Debreczeni Ref. Collegiumba jönnek tanúlni és végre ezen vidékbe közzűlök Papokká is lesznek, és Oskola Rectorokká”.2"5 Az előbbi idézetet Dávidházy III. Sámuel írta le 1839-ben a családi krónika első lapjain.205 206 A fentebbi szövegekben több rétegét láthatjuk a család identitásának. A nemesség sajátos értelmezése csupán egyik rétegét képezi,20? hangsúlyosabb a_család lelkészi jellege. A família tagjai, az első lelkészek a reformkori szerző, Dávidházy III. Sámuel szerint, jól megfontolt érdekből „mivelhogy úgy is szabadok lehetnek” vállalták a lelkészi szolgálatot.208 209 És valóban, ez az ág kiesett a „nemesség ususából” is. Egyetlen forrásban sem találjuk Dávidházy IV. Jánost a nemesek között, a családi levelesládában sem őriztek a nemességre vonatkozó iratokat. Dávidházy IV. János volt az, aki, feltehetően már jelentősebb vagyon birtokában, először arra gondolhatott, hogy a távoli rokonokat megkeresve, a nemességét valami módon igazolja. Ezzel kapcsolatban az 1790-es évek közepétől kezdve ügyvédekkel folytatott levelezések fordulnak elő a levelesládában, és a család másik ágának régebbi nemességigazoló perekben tett tanúvallomásai is feltűnnek. Ezeket az iratokat feltehetően Dávidházy (vagy Szalafői Békés) Sándortól szerezte be, akit 1803-ban látogatott meg Dunapatajon. Ekkor, de elképzelhető, hogy később is járt a Bajánházán lakó többi rokonnál is. A nemesség igazolására azonban nincs konkrét adatunk, feltehetően nem sikerült azt elismertetni.2"9 205 TtREL. DLL. I. 34. Részlet az ágyai Matrikulából. 1831. április 12. Az időpontból úgy tűnik, hogy Dávidházy III. Sámuel, atyja halála után, annak egyházi jellegű iratai rendezése közben bukkanhatott apjának eme soraira. 206 Magáról a családi krónikáról keveset tudunk, annyi biztos, hogy Dávidházy III. Sámuel kezdte el írni 1839-ben, Gyomán. Őutána a család több férfi tagja bővítette. Fia, János, majd unokája, Sándor Írásait tartalmazza. Ebből és az apjáról írt életrajzból látszik, hogy a Karácsonyi által történetietlennek nevezett írását leszámitva, történeti érzéke volt (ne feledjük, ő is Budai Ezsaiás tanítványa), csak a pontosság hiányzott belőle. A családi krónikát elképzelhető, hogy nem saját ötletéből kezdte el írni, legalábbis jó mintául szolgálhatott a rokon család, a Könyves Tóth família, már korábban vezetni kezdett „familiáris könyve”. Ld.: BÉKÉS ISTVÁN: A Könyves Tóth család familiáris könyvéből. In: Alföld, 1977. augusztus. 72-76. p. 2°7 Itt érdemes megjegyezni, hogy a család másik, Tatán és környékén elő ága családi krónika híján nem tudja eredetét visszavezetni, csupán a 19. századig, a nemesség tudata, a nemesítés pontos dátuma, jellemzően a kisnemesi történeti tudatra, pontosan él bennük. 208 Itt utalnék vissza az első lelkésszel kapcsolatban elmondottakra, az Őrség és a Batthyány család közötti torzsalkodásra. 209 A családi levelesládában több tucat irat bizonyítja a nemességigazolással való foglalkozást. Ezekből azonban úgy tűnik, hogy a nemességüket 1806-ban Vas megyében publikált Békés József és György a saját perükhöz szükséges iratokat adták át Dávidházynak. Elképzelhető, hogy a Vas megyei nemesi összeirásban 1754-ben szereplő Bajánházán lakos Békés Lászlótól és Miklóstól kapta azt a még a 18. század közepéről származó több tanúvallomást, amelyek segitségével Békés Miklós 1763-ban igazolta nemességét. Ld.: Vas vármegye 1754. évi nemesi
